Lehúzni még egy bőrt a Harry Potter-univerzumról. Ez volt sokak első gondolata, amikor kiderült, hogy – bár korábban leszögezte, erre sosem fog sor kerülni – J. K. Rowling mégis megírja a sorozat nyolcadik részét, bár nem regényben, hanem egy kétrészes színdarabként, egy londoni színház számára. Hiszen a történet véget ért, Voldemortot legyőzték, sőt, az epilógusban azt is láthattuk, hogy Harry decens, polgári életet él, három gyerek, három szoba, négy repülő seprű. Akkor meg mit lehet még mindebből kihozni?
De az az igazság, hogy J. K. Rowling nem véletlenül és nem a sztárcsináló média miatt lett világhírű, hanem mert jól tud írni.
És erre a borzasztóan unalmas hatodik kötet (Harry Potter és a Félvér Herceg) meg a sok ponton billegő zárórész (Harry Potter és a Halál ereklyéi) után most újra rá lehet döbbenni. Mert bár nem tökéletes, bele lehet kötni, sőt, azt sem lehet tudni – és nyilván nem is fog soha kiderülni –, hogy a színdarabíróként megjelölt két társszerző mellett egyáltalán mennyi köze van Rowlingnak a Harry Potter és az elátkozott gyermekhez, azért az biztos, hogy az ötödik kötet óta, tizenhárom éve nem született ilyen jó dolog Harry Potter világában.
Ráadásul az egész olyan élvezetesen van megírva, hogy tényleg igaz rá a közhely: nagyon nehéz letenni.
De nem a lektűrösség miatt, nem úgy, ahogy Dan Brownnál minden fejezet úgy végződik, hogy „és akkor meglátta, de nem tudta elhinni, hogy tényleg azt látja”. Hanem mert a szerzők – az „eredeti történet” gazdájaként feltüntetett Rowling, meg Jack Thorne író és John Tiffany rendező – valódi, izgalmas jellemeket alkottak, olyan problémákkal és sorsokkal, amelyek a legelső találkozáskor máris felkeltik a karakterek iránt az érdeklődést. Van, aki az iskolai kiközösítéstől szenved, van, aki a túlzott megfelelni akarástól, van, aki úgy érzi, folyamatosan csalódást kelt a teljesítményével, eközben pedig finoman, de folyamatosan formálódnak a szereplők közötti kapcsolatok, legyen szó akár barátokról, akár házaspárokról, akár ellenségekről.
- A teljes cikk az Index kultúrrovatában.
