Dörner György igazgatói újraválasztásáról, a pályáztatás anomáliáiról, valamint a kísérletező színház létjogosultságáról kérdeztük e-mailben Benkó Bencét és Fábián Pétert, a k2 Színház tagjait, akik Hudi Lászlóval, Kárpáti Péterrel és Hegymegi Mátéval közösen adták be pályázatukat.
- Mennyire volt prognosztizálható az augusztus 31-én megszületett eredmény? Volt valami remény vagy biztató jel arra, hogy nem ez a forgatókönyv valósul meg?
Benkó Bence, Fábián Péter: Őszintén szólva konkrétan erre a forgatókönyvre nem számítottunk. Az sejthető volt, hogy jelen politikai helyzetben a mi ötös csapatunknak gyakorlatilag nincs számottevő esélye, és egy, a kormányhoz közel álló pályázó lesz a befutó, de azt azért nem gondoltuk volna, hogy az Újszínházat a magyar színházi palettáról gyakorlatilag letörlő Dörner Györgynek jár még egy esély. Ez a döntés semmilyen szempontból nem logikus: nem jó a fenntartónak, mert Dörner a színházat gazdaságilag is nehéz helyzetbe hozta, a nézőknek sem jó, mert az üres székek eddig is jelezték, hogy a Dörner-féle irány nekik sem tetszik annyira, és a színházi szakmának sem jó, mert az Újszínház ezen az úton tovább haladva valószínűleg ugyanolyan zárvány marad, mint eddig. Persze Dörner új pályázatát nem ismerjük, így lehet, hogy valami teljesen újjal rukkolt elő. Őszintén kívánjuk az Újszínháznak, hogy így legyen! Az egyetlen biztató jel az volt, hogy ennyien pályáztunk. Ez nagyon komoly jelzés volt a szakma részéről arra nézvést, hogy ezt a színházat meg kell újítani, és reménnyel töltött el a jelenség, hogy ennyi megoldási ajánlat születik egy problémára. Érthetetlen, hogy a városvezetés nem élt a változtatás lehetőségével.
- Miért érdemes egy kétes elbírálási rend alapján működő rendszerben mégiscsak pályázni?
Annyi értelme biztosan volt a pályázat megírásának, hogy hallattuk a hangunk, és panaszkodás helyett egy konkrét koncepcióval álltunk elő. Mi most az esélytelenek nyugalmával pályáztunk, bár igyekeztünk úgy megírni ezt az anyagot, hogy a legjobban kifejezze, mit gondolunk általában a színházról, és hogyan tudnánk megvalósítani kőszínházi körülmények között. Pályakezdőként ezt inkább szellemi kalandnak éltük meg, semmint élet-halál kérdésnek, de a mostani helyzetet tekintve nemigen látunk esélyt arra, hogy valaha is kikerülünk az „esélytelenek nyugalmával pályázók” köréből. Ugyanakkor most is hisszük, hogy próbálkozni kell, mert a szakmai megoldások folyamatos artikulálása és újrafogalmazása előbb-utóbb célt kell, hogy érjen. (Vagy nem.)
- Meglepett benneteket, hogy még a szakmai bizottság sem támogatta a pályázatotokat?
Igen. Pusztán azért, mert a szakmai elbeszélgetésen többen is méltatták a pályázatunk magas szakmai színvonalát. De lehet, hogy csak udvariasságból mondták.
Ám az is lehet, hogy túl sok súrlódást jelentett volna a hatalommal az, ha független szférából érkezett sehonnai, bitang embereket fölterjesztenek a közgyűlésnek.
Mondjuk Bodó Viktort támogatták és ezt örömmel olvastuk. Szóval a szakmai bizottságok útjai kifürkészhetetlenek.
- A független, kísérletező színház nem veszít óhatatlanul a szabadságából és bátorságából, ha intézményesített keretek közé kerül, és estéről estére meg kell töltenie egy ekkora nézőteret? Megőrizhető-e ugyanaz a hév és lendület?
Sőt. Új lendületet adna. Most viszonylag nehéz körülmények közt dolgozunk, de nem ez a bennünk lévő hév és lendület záloga. Úgy gondoljuk, ha a mostaninál jobb körülmények között dolgozhatnánk, az rengeteg feszültséget kiölne belőlünk, és nemhogy csökkentené a létrejövő előadások színvonalát, hanem rengeteg alkotó energia felszabadulását eredményezné. Az, hogy a színház szabad és bátor (egyébként is mitől kellene félnie?), nem feltétlenül attól függ, hogy kőszínházról vagy független társulatról beszélünk. Az, hogy jelenleg sok elkeserítő tendencia figyelhető meg a színházi világban, nem jelenti azt, hogy így is kell maradnia. Egyetértünk Brechttel:
Nyomatékosan kérünk: ne tartsátok természetesnek, ami naponta megesik! Mert semmit se mondjunk természetesnek e véres zűrzavar, elrendelt rendetlenség, tervszerű önkény, embertelen emberiesség időszakában, hogy semmi se számítson megváltoztathatatlannak.
- A teljes mail-interjú a 7óra7 oldalán taláható
