A középkori ember életében nagy szerepet játszott a házimacska, akkor is, ha ő ennek nem volt feltétlenül tudatában. A macska haszna abban állt, hogy megfogta az egeret és a patkányt, amik megdézsmálták az éléskamrákat, és borzasztó betegségeket terjesztettek, például a Fekete Halál néven is rettegett bubópestist. Ennek ellenére nagyjából a 12. századra általános vélekedéssé vált Európában, hogy a (fekete) macska a sátán megtestesülése és boszorkányok szolgája. Hogy ennek mi lehetett az oka, arrólcsak tippjei vannak a néprajzkutatóknak, de a macska PR-jának biztosan nem tett jót az, hogy a kutyával ellentétben nem hajlandó hagyni magát megszelídíteni, és az is, ahogyan az elkapott egérrel játszik. Utóbbit korabeli szövegek ahhoz hasonlítják, ahogyan az ördög szívja ki a bűnösök lelkét. VIII. Ince pápa 1484-ben ki is mondta, hogy a macska az ördög kedvenc állata, és a boszorkányok bálványa. (Érdekes, hogy az iszlám viszont mindig is tiszta állatnak tartotta a macskát, és Mohamed próféta macskarajongása nyomán általános megbecsüléssel övezi.)
A kora középkori macskagyűlölet illetve szerencsétlen állat és az ördög közvetlen asszociációja ahhoz vezetett, hogy Európa több vidékén is népszokássá vált különféle ünnepekkor a rituális macskakínzás.
A dologban a franciák jártak az élen, feljegyzések szerint egészen a korai 1800-as évekig szokás volt arrafelé nyilvános macskaégetéseket tartani, elsősorban a nyári napforduló, valamint Húsvét és Mindenszentek idején. És nem ám csak durva paraszti rétegek szórakozása volt ez: a krónikák részletesenbeszámolnak például arról, amikor 1648-ban, az akkor még gyerek XIV. Lajos királyt érte az a megtiszteltetés, hogy meggyújtsa Párizs legnagyobb örömtűz-máglyáját, amibe aztán zsákba varrt kóbor macskákat dobáltak az ünneplő tömeg nagy gyönyörűségére. Ezt zene- és táncmulatság követte.
Szokás volt még a mai Franciaország területén a Brûler les Chats, aminek keretében zsákban, kosárban, vagy ketrecben tartott macskákat lógattak egy máglya lángjai fölé. Szerencsétlen állatok éktelen visítás közepette sültek meg élve, majd égtek szénné. Hasonlóan kegyetlen népszokás volt a Courimaud, amikor olajat öntöttek a macskákra, meggyújtották, majd a falu utcáin botokkal kergették végig őket. Az elszenesedett maradványokat szerencsehozó talizmánként árusították később jó üzleti érzékű figurák babonás felebarátaiknak.
- A cikk teljes terjedelmében az Index tudományos rovatában olvasható.
