+ Film

A szamuráj lánya náci-japán koprodukció, a leggusztustalanabb film, amit valaha láttam

A korabeli szemtanúk szerint a koprodukcióban készült film német és japán alkotója szinte semmiben nem értett egyet a film készítése közben. Emiatt A szamuráj lánya két verzióban készült el. Mást mutattak be Németországban és mást Japánban – írja Ferber Katalin Berlinből.

A szamuráj lánya (1937), Japánul: Atarasiki Tsuchi (Az új Föld), Németül: Die Tochter des Samurai, Angolul: The Daughter of the Samurai. Rendezte: Arnold Fanck és Mansaku Itami, (Német-japán koprodukció)

Írta: Ferber Katalin

Ez volt az első film, mely a náci Németország és Japán  művészeivel, koprodukcióban készült. E filmnek köszönhetően vált Japánban ismertté Setsuko Hara, aki nem egészen tizenhét évesen játszotta el a film női főszerepét. A film nagyrészt propaganda. A feladatra kiválasztott német rendező korábban természetfilmeket készített és kitűnő kapcsolatokat ápolt a náci párttal.

A filmben elmesélt történet egyszerű, de a japán harmincas évekbeli realitáshoz, mindennapokhoz kevés köze van.

Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

– írta Esterházy Péter, s e film tökéletes példa erre.

A német filmrendező semmit sem tudott Japánról, ám feltehetően úgy gondolta, hogy egy, a náci pártot meggyőző filmhez erre nincs is szükség. Propaganda-filmet viszonylag egyszerű készíteni, ezt csak az nehezítheti meg, ha az “alkotást” a film rendezője a művészettel azonosítja.

Teruo Yamato, a film egyik főszereplője, hat évig egy német agrártudományi egyetemen tanul, majd hajóra ül és visszatér Japánba. Teruo egy szegény parasztcsalád elsőszülött fia, akit kisgyerekként egy nagymúltú (volt) szamuráj család fogad örökbe. A szigetországban gyakori volt más családok gyerekeinek örökbefogadása, különösen, ha az örökbefogadó családban nem született fiúgyermek.

Teruo elutazása előtt a család biztosra vette, hogy visszatérésekor elveszi feleségül legidősebb lányukat, Mitsukót, akit Setsuko Hara alakít.

Teruo azonban a Japánba tartó hajón összeismerkedik egy német újságírónővel, s úgy dönt, hogy megszegve ígéretét (ami a japán társadalomban talán az egyik legsúlyosabb, utólag korrigálhatatlan vétség) Mitsuko helyett a német újságírónőt fogja feleségül venni. A német hölgy, Gerda azonban visszautasítja Teruót, hiszen ő árja. Emiatt nem kíván egy másik fajhoz (!) tartozó férfival élni.

The Daughter of the Samurai2

Gerda érvelése tankönyvbe illő. Szerinte  Teruónak a saját faján belül kell házasodnia, s mint japánnak, kötelezettségei vannak hazájával szemben. (A vér és a föld kötelez.)

Teruo megérkezik Japánba, ellátogat a saját családjához, akik rettenetes szegénységben élnek, de “boldogan ültetik a rizst, egész nap a vízben állva, hiszen Japán elképzelhetetlen rizs nélkül.”

Mitsuko megtudja, hogy Teruo nem őt veszi feleségül, s ezért az  esküvői kimonóját becsomagolva egy közeli, épp kitörni készülő vulkán közelébe megy. Öngyilkos akar lenni.

Teruo természetesen saját testi épségét veszélyeztetve megmenti Mitsukót, összeházasodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

A korabeli szemtanúk szerint a koprodukcióban készült film német és japán alkotója szinte semmiben nem értett egyet a film készítése közben. Emiatt A szamuráj lánya két verzióban készült el. Mást mutattak be Németországban és mást Japánban. (E recenzió szerzője csak a német közönség számára készült változatot láthatta.)

Ennek ellenére a japán filmkritikusok felháborodással utasították vissza a a film misztifikáló és hamis általánosításait.

A film Japánban egyértelműen megbukott.

Azt láthatjuk például, hogy a távol-keleti, cseresznyevirágzós, titokzatos szigetországban a buddhizmusa nyújt vigaszt és erőt Teruónak, holott a harmincas évek japán társadalma legalább oly mértékben volt a sintó (állam)vallás követője, mint a buddhizmusé. Ráadásul a filmben egyetlen utalás sem történik arra, hogy a harmincas évek második felében kaotikus állapotok uralkodtak a szigetországban, szélsőjobboldali csoportok gyilkoltak meg minisztert, jegybankelnököt és üzletembert, a vidéki lakosság nagy része pedig eladósodottság miatt nyomorgott.

E helyett a békésen éneklő Japánban vagyunk, ahol a buddhista szimbólum kapóra jött a német filmrendezőnek, hiszen e jel elforgatásából született a horogkereszt.

A nézőtéren azonban mindannyian hangos nevetésben törtünk ki, amikor a kamakurai (nagy) Buddha szobor képeihez a japán nép buddhista hite kapcsolódott, mint a legfontosabb jellemzője az országnak.

https://www.youtube.com/watch?v=eQWhpdCScxk

A filmben gyakran ismételt közhely a vér (vagyis a faj) és a föld elválaszthatatlan egysége.

Fanck, német rendező tehát meghálálta, hogy ő készíthetett filmet Japánról és részben Japánban.

Setsuko Hara azonban fiatal kora ellenére, remekül játssza a szerepét. Érzelmeket kifejező mimikája, kecses mozgása és nagyszerű intonációja méltán keltette fel a később híressé vált japán filmrendezők érdeklődését.

A szamuráj lánya című film mindenki számára érthető illusztrációja a németországi náci szemléletnek 1937-ben. Akár középiskolai történelemórán is oktatható.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top