+ Irodalom

Milliókat különített el a kormány a tisztességes és vagyontalan lányok kiházasítására

A jótékony állam most sem hagyta cserben a polgárait, főként a vagyontalan és tisztességes lányokat, akiknek több milliót különített el a költségvetésben arra, hogy kiházasításuk elől elgördítse az anyagiak okozta akadályt…

A XX. század története magyar sajtócikkek alapján – 1907 – a képen elektronikus utcaseprés Berlinben 1907-ben

április, Anglia – A törvényhatósági hivatalokban hetvenezer ember végzi a munkát. Ez a hetvenezer ember nagyjából egyszerre ébredt ezen a szép tavaszi napon, mind megreggelizett és táskájával a hóna alatt elindult a hivatalba. Ha a statisztikák nem csalnak, egyikük nem ért oda. Így vész kárba egy-egy tápláló reggeli.

április, Németország – A fiatal katona bevonulása napján átnézte a felszerelést, amelyben egy Bibliát és fél font csokoládét is talált. Az egyik a testemnek, a másik a lelkemnek, gondolta, s egy pillanatra eltűnődött, jól érti-e az üzenetet. Netán a csoki a léleké?

április, India – Az ország keleti részében dolgozott egy borbély, aki olyan finom kézzel és gyöngédséggel űzte a mesterségét, hogy az emberek a csodájára jártak. Többen állították, hogy képes az alvó embert úgy megborotválni, hogy az fölébredne. Ezzel csak egy baj van, mondták a hitetlenkedők, hogy ki a fene szokott aludni járni a borbélyhoz.

május, Anglia – Egy dúsgazdag férfi azzal büszkélkedhetett, hogy övé a világ legnagyobb lepkegyűjteménye, amely egy millió különféle példányból áll. Ez semmi, legyintettek rá sokan, gazdag embernek bármire telik. Ha szegény nincstelenként lenne egy millió lepkéje, az már valami. De bármit is gyűjtsön az ember, először a pénzzel kell kezdeni.

május, Alaszka – Két férfi repült a hóban a kutyaszánon. Te, kérdezte az egyik, láttál már lovat? Én, hogy láttam volna, válaszolt a másik. Szerinted hogy néz ki? Állítólag magas, de az is négy lábon jár, mint a kutya. Én szívesen megnéznék egyet. De minek? Azért, hogy ha megkérdezik, hogy láttam-e már lovat, végre azt válaszolhassam, hogy láttam. Őszintén szólva kicsit unom már, hogy nem láttam.

május, Fidzsi-szigetek – Az éhes bennszülött fogta a pénztárcáját és elindult a piacra, hogy bevásároljon. Amikor mindenféle finomságot összeválogatott, megkérdezte az árust, mennyivel tartozik. Bár kicsit magasnak találta az árat, korgó gyomorral nem alkudozott, pillanatok alatt leszurkolta a három piros és a tizenhét fehér cetfogat.

június, Dánia – Én büszke vagyok az országunkra, barátom, mondta a férfi, nálunk egyetlen analfabéta sincs. Én azért nem vagyok ebben olyan biztos, mondta a másik dán. Kételkedéssel nem megyünk semmire, mondta az első. De ha olyan műveltek vagyunk, hogy nálunk mindenki tud írni és olvasni, akkor miért nem lakunk valami melegebb éghajlaton?

június, Olaszország – A jótékony állam most sem hagyta cserben a polgárait, főként a vagyontalan és tisztességes lányokat, akiknek több milliót különített el a költségvetésben arra, hogy kiházasításuk elől elgördítse az anyagiak okozta akadályt. És egyúttal a férfiak is belátták, hogy mennyivel kifizetődőbb a nincstelenség romantikájánál a gondoskodó állam romantikája.

június, Németország – A berlini utcán futott össze két csinos asszony, s arról beszéltek az árnyas park egyik padján, hogy micsoda dolog az, hogy a macska után tíz márka adót kell fizetni. Felháborító, mondták egyszerre, de hogy még külön bárcát is kell váltani az állat nyakára, ez már tényleg disznóság. Gondoltad volna, drágám, hogy a macska lassacskán luxuscikk lesz?

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top