+ művészet & politika

Művészek a Ligetvédők mellett: Már nem csak az a húsz őrült hippi ölelgeti a fákat

…az kiderült, hogy itt elég erőteljesen erő-kommunikáció folyik, hiszen amikor kopasz biztonsági őrök verik le a teljesen törvényes civil tiltakozást, akkor nem gondolom, hogy pont ez a néhány embert megszólító piknik fogja elgondolkoztatni a kormányt. De van olyan helyzet, amikor én nem tudok úgy továbbmenni az életembe, hogy erre legyintettem – mondja Kiss Judit Ágnes költő.

Kiss Judit Ágnes ötlete alapján, Erdős Virággal, Csikós Attilával és Garaczi Lászlóval közösen szervezték meg a Liget Művészeti Pikniket, július 31-én délután a városligeti Királydomb tövébe, a Ligetvédők Tábora mellé. Ahogy az esemény Facebook oldalán írják:

Akik emberléptékű, élhető Városligetet szeretnének, és hisznek abban, hogy a művészetnek elsősorban befogadókra, nem épületekre van szükségük, azokat várjuk együtt éneklésre, felolvasásra, versmondásra, közös festésre…

Már fél kettőtől gyűlnek a plédek a Királydomb lábánál, azoknak a fáknak a tövében, melyekért hosszú ideje harcolnak a Ligetvédők. Most a művészek is úgy érezték, ki kell állniuk a jó ügyért, hiszen a Városliget átépítése pont a művészetek jegyében történnék.

Az esemény megálmodójával, Kiss Judit Ágnessel beszélgettem.

Miért éppen pikniket szerveztetek?

Nem a piknik a lényeg, hanem az ötletünk, és ahhoz leginkább a piknik illett. Az ötlet pedig az volt, hogy mindenki hoz valami sajátot. Az eredeti álmom, hogy nagyon sok helyszín legyen, és egyszer csak valaki váratlanul előbukkan egy fa mögül, és elkezd verset olvasni, táncolni, zenélni… Aztán egyre több olyan fellépő érkezett, akinek technikai igénye volt, és ezt már nem tudtuk több helyszínre biztosítani, így maradt a hagyományos megoldás, a színpad.

Honnan jött az ötlet?

Amikor azzal szembesültem, hogy a művészetek égisze alatt folyna az átépítés, akkor azt gondoltam, hogy a művészeknek kellene ehhez hozzászólniuk. Hiszen ha valaki művészként megkap egy ilyen múzeumot, az mellette fog ágálni, de vagyunk egy csomóan, akiknek az a véleményünk, hogy ez kevésbé fontos. Nem a befogadó épület, hanem a befogadó az elsődleges, és egy ilyen közvetlen találkozás sokkal többet adhat, mint egy nagy múzeum.

Piknik5

Hogyan szerveződött az esemény?

Nagyon informálisan: mindenki szólt azoknak, akiket ő maga ismert, aztán a szociális média segítségével lett egy fellépői csoport, ahova bárki jöhetett. Nem kérdeztük, hogy amatőr vagy profi, mert a pikniknek ez is a lényege. Persze megkerestünk nekünk fontos művészeket, és volt, aki válaszolt és jön, és volt, aki nem is reagált. Aztán persze olyan is akadt, aki nem ért rá, hiszen nyár van, és hétvége…

A Liget felújítása szükségszerű. Szerintetek hogyan lehetne jól csinálni?

Mi sem mondjuk, hogy nem. A célunk az, hogy a parknak a park jellegét megőrizve, inkább a bontásra érett épületek helyét is visszaparkosítva megőrizni a Liget liget-szerűségét. Nem látom szükségét annak, hogy őrült nagy épületek legyenek. Nyilván legyenek kiszolgáló épületek, mosdók, egy-két csendes beülős hely. Nekem az lenne a legfontosabb, hogy azok érezzék itt jól magukat, akik ezt a Ligetet használják. Akik itt laknak, ide járnak naponta, itt sétáltatják a kutyájukat, kijönnek a gyerekükkel, itt fociznak. Még emlékszem a Nemzeti Színház kapcsán azokra az érvekre – a jelenlegi kormány akkor még ellenzékiként képviselte ezeket – hogy ne az Erzsébet téren legyen, mert a friss budai levegőt elfogná az épület a pestiek előtt. A másik érv az volt, hogy olyan helyekre kellene a turistaforgalmat terelni, amelyek jelenleg nem frekventált részei a városnak. Itt a Városligetben amúgy is jönnek turisták, és vannak olyan részei a városnak, amelyeket épp ideje lenne bekapcsolni a vérkeringésbe. Én nagyon értékesnek tartom a fákat, és rosszul vagyok tőle, ha kivágnak egyet is. Nem tudok más nevében beszélni, de teljesen feleslegesnek tartom, és nem is értem a Zene Háza koncepciót, amikor olyan európai szintű koncerttermünk van, mint a Müpa vagy a Zeneakadémia. Attól tartok, akik nagyon mellette vannak, azok közül kevesen fordulnak meg ezeken a helyeken.

Gondoljátok, hogy így jobban el tudjátok érni a célotokat?

Nem tudom. De az kiderült, hogy itt elég erőteljesen erő-kommunikáció folyik, hiszen amikor kopasz biztonsági őrök verik le a teljesen törvényes civil tiltakozást, akkor nem gondolom, hogy pont ez a néhány embert megszólító piknik fogja elgondolkoztatni a kormányt. De van olyan helyzet, amikor én nem tudok úgy továbbmenni az életembe, hogy erre legyintettem. Mindenkinek vannak olyan ügyei, amelyek miatt muszáj kiállni, hogy az ember önazonos maradhasson.

Mit sikerült eddig elérnetek?

Eljött jó néhány művész, a közönség… És az is jó lenne, hogy aki véletlenül erre jár, és nem hallott róla, az megálljon öt percre, és azt mondja, hogy jó, akkor itt történik valami. Fontos volt hogy ne csak a Ligetvédők legyenek azok, akik valamilyen módon kifejezik a tiltakozásukat, hogy ne lehessen azzal elintézni, hogy jaj már megint az a húsz őrült hippi ölelgeti a fákat.

Közben zajlanak a programok, zenével, énekszóval, verssel, prózával, közös festéssel, ki-ki a maga eszközeivel mondja el, hogy élhető Városligetet szeretne.

A színpaddal szemben, két fa közé kifeszített papírra művészek festik a Városliget térképét, aztán Baranyai Levente A magyar Übü című írását kezdi felolvasni, a művészek pedig elkezdik teleírni a képet, míg végül csak egy nagy feketeség marad belőle.

Piknik2

Haász Katalin mesél a performanszról:

– G.Horváth Boglárka, Szilágyi Teréz, Csoma Gábor, Korondi János és Baranyai Levente, akik most itt vagyunk, kitaláltuk ezt az akciót, hogy amíg Levente felolvassa a szövegét, mi felfestjük a Liget térképét, majd pedig a kép reakcióba lép a szöveggel. Azért álltunk a kezdeményezés mellé, hátha így tehetünk valamit, hátha jobban felfigyelnek arra, hogy nem mindenki ért egyet ezzel a kommunikáció nélküli, torzított projekt-véghezvitellel. Lehet, hogy kevesek vagyunk ahhoz, hogy megakadályozzuk, de hátha elindít valamit, és hátha mernek majd az emberek ellenállni.

A plédek szaporodnak, az emberek hallgatják az előadásokat, beszélgetnek, körülöttük kutyák futkároznak, gyerekek bicikliznek. A színpadon írok, költők, énekesek, zenészek, építészek váltják egymást. Idilli vasárnap délután, családias hangulat. A fellépő művészek remélik, hogy a Liget megmarad ilyennek.

A fellépők névsorát itt találod.

Kép és szöveg: Lengyel Orsolya

3 hozzászólás

3 Comments

  1. Naki Vagyok

    2016-08-02 - 09:14

    Művèszek? Mitől? Mert sorstalanok?

  2. Mars3696

    2016-08-07 - 08:57

    Ezek ugyanolyan hippik, csak – esetleg – másként öltözködnek.

    • ikvafalvy

      2016-08-09 - 13:22

      Na,es ugyanolyan ORULTEK! 🙂

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top