Vadkutyákat telepítenek az ausztráliai Nagy Korallzátony egy kicsiny szigetére, hogy kipusztítsák az ott vadon élő, a ritka növényeket lelegelő elvadult kecskéket. A dingók két év után maguk is elpusztulnak a beléjük implantált méregkapszuláktól, nehogy aztán maguk váljanak fenyegetéssé az ökoszisztémára nézve.
Az ABC ausztrál tévé exkluzív értesülése szerint négy kasztrált, méregimplantátummal és műholdas nyomkövetővel ellátott dingót helyeznek ki a négy négyzetkilométeres Pelorus szigetre, hogy a falánk ragadozók felfalják az ott vadon élő 300 kecskét. Küldetésük teljesítése után a vadkutyákat megpróbálják befogni és eltávolítani a szigetről, de ha ez mégsem sikerülne, két év után a dingók maguktól elpusztulnak az implantált méregkapszuláktól.
Négy, a szárazföldön befogott vadkutya közül kettőt már ki is raktak a Palm szigetcsoporthoz tartozó szigetecske igazgatásáért felelős Hinchinbrook Shire-i önkormányzat szakemberei, kettő később követi őket. Valaha a világítótornyok őrei és a hajótöröttek számára táplálékul telepítettek kecskéket az Ausztráliát övezető szigetekre, idővel azonban nagyon elszaporodtak, és a növényzet lelegelésével súlyos fenyegetést jelentenek az ökoszisztémára, például a ritka őserdei növények benőtte Peloruson, amely 15 kilométerre fekszik a kontinens partjától, Townsville és Cairns városoktól.
Megpróbálták vadászokkal is elejtetni a káros vadkecskéket, ám a rendkívül egyenetlen felszín és a buja növényzet miatt lassan ment a lelövésük, a kérődzők gyorsabban szaporodtak, mint ahogy irtani tudták őket.
Az időzített méregkapszulákat azért helyezik a dingókba, nehogy a kecskék helyett esetleg ők szaporodjanak el, és jelentsenek ökológiai fenyegetést. Dingós kecskeirtást már végeztek egyszer, Townshend szigetén, ahova 1993-ban 16 vadkutyát helyeztek ki. A dingók két év alatt kiirtották az ott élő 3000 kecskét, ám további 10-15 évre volt szükség ahhoz, hogy a kipusztításukra oda küldött vadkutyáktól is megtisztítsák a 70 négyzetkilométeres szigetet.
