Szerelmi és hatalmi tragédia is egyben a Halálos tavasz című előadás, amely a tavalyi premier után július végén visszatér a Városmajorba a Budapesti Nyári Fesztiválon. Az összművészeti produkció szövegkönyvét Garai Judit írta a regény felhasználásával. A rendező, Hidvégi Nóra azt mondja, azért van jól megírva a szövegkönyv, mert így egyértelművé váltak a lépések a főszereplő öngyilkossága felé. Minden odaterelte őt, a vesztébe rohant. A rendezővel beszélgettem.
– Mi hozott lázba a regény kapcsán, ami tegyük hozzá, 1922-ben jelent meg, és nem volt mentes a botrányoktól sem.
– 2014-ben olvastam a regényt, amely, valljuk be, nem egy tökéletes irodalmi alkotás, de ennek ellenére beleláttam nagyon sok mindent. Arra gondoltam, hogy pontosan így élünk ma is, ahogyan a húszas években megírta Zilahy Lajos a Halálos tavaszban. Nagyon is aktuális a regény. Állandó munkatársammal, Garai Judit dramaturggal elindult egy közös gondolkodás a szövegkönyv megírása előtt. Mindig ezt csináljuk. Vagy én, vagy ő talál egy szöveget, és elindul a gondolat, a mélyére ásunk a történetnek. Mindig úgy olvasunk, hogy már tudjuk, ezt meg kell csinálni.
Ha nagyon beleszeretek egy szövegbe, akkor egyből azon kattog az agyam, hogyan tudna megszólalni színpadon. Soha nem úgy olvasok, hogy ne ugorjon be róla valami, egy kép, egy gondolat.
Az is érdekelt a regény kapcsán, hogy hol van az a pont, amikor azt mondja egy férfi, most már vége. Első hallásra közhelyes, hogy egy nő miatt lesz öngyilkos a főszereplő, de ő ennyit bírt el. Iván fel akart kapaszkodni a társadalmi ranglétrán, azért választotta ezt a nőt, mert előkelő családból származik. Nem volt elég, ahol tart, még magasabbra akart jutni. Mindenkinek megvan a helye, és ha ezt nem tudjuk elfogadni, tragédiába csaphat át az életünk.
– Most indul a felújító próba. Miért vettétek elő ismét az előadást?
– Röviden fogalmazva, mert jó. A címre bejön a néző, s jelen esetben a film miatt elég sokan ismerik ezt a címet. Az erőssége, hogy nem egy csöpögős, csupán a szerelmi szálra felfűzött előadás, hanem egy korszerű, kortárs látványvilágú produkció, amely az érzelmeket állítja a középpontba. Nagyon mai az elgondolás is. Az idősebb néző rácsodálkozik majd arra, hogy ebben a Halálos tavaszban nincs benne Karády Katalin, de mégis kapott valamit a regényből.
Annyira friss, mai attól, hogy fiatalok a szereplők, illetve nagyon mai a körítés is: a látvány, a jelmezek, a zene. Nagyon steril az egész látványvilág Klimó Péter díszlet- és látványtervezőnek köszönhetően, Balogh Balázs a vizuális látványért volt felelős, Juristovszky Sosa pedig a jelmezeket készítette. Hármójuknak sikerült egy olyan esszenciát összehozniuk, ami elementáris erővel hat ebben a térben is. Nincsenek jelenetváltások, olyan az egész, mint egy film: snittekre van vágva.
– Nincs felirat az irodán, nincs írógép a helyiségben, vagy éppen egy dívány, ami a szobabelsőre utal?
– Tudatosan soha nem használok kelléket, a koreográfus, Sipos Vera ezt nagyon szereti, a színészek is otthonra találtak ebben a térben. A színpadot egy betontömbökből kitörő, már kiszáradt vagy épp téli álmát alvó, lomb nélküli fa uralja. A fa motívum már akkor a fejemben volt, mikor a regényt először olvastam. Nincsenek bútorok sem, ebben a térben jelenik meg egy iroda, egy otthon, egy vonatfülke, egy bálterem.
– Mire helyeződik akkor a hangsúly?
– Dr. Egry Ivánra, azaz Lengyel Tamásra. Azt képzeltem el, hogy nincs szükség többre, csak arra, hogy leképezzük a főszereplő gondolatait a színpadon. Azt látja a néző, amit ő megélt, átélt.
– Mint egy anatómiai atlasz?
– És érzelmi is. Mindenki úgy kerül a színre, ahogyan ő végigélte a történetet, mint ahogy a film pörög előttünk. Ott van a fejében a vízió, amit mi látunk a színen, ezt pedig tökéletesen leképezi a színpadi tér. És ott van a zene, ami Nyitrai László munkája. A prímás, Farkas Izsák elektromos hegedűn játszik, az élő zene ritmikája leköveti a főszereplő érzelmi hullámzásait, a belső monológokat, de nem didaktikusan, hanem inkább kiegészítve azt.
– A férfiak nem szeretik kiadni magukat, nem szívesen beszélünk az érzelmeinkről. Egry Iván pedig mindent kiad…
– Iván felépített magának egy képet, hogy milyen nőre vágyik, amikor meglátta a lányt, Editet, Törőcsik Franciskát, és azt gondolta, megtalálta az igazit, felruházta nagyon sok tulajdonsággal, majd a végére kiderült, hogy tévedett. Amíg ezt a képet kialakította, egy sor érzelmi amplitúdón átmegy. Ez tökéletesen stimmel a mai világunkra is, mert nem a valóságot látjuk a másik emberben, hanem a magunk elképzeléseit, a saját világunkat. Az idő múlásával azonban leesik, hogy tévedtünk, rájövünk, hogy ez az egész nem ő. És hiába van ott Józsa, azaz Ullmann Mónika, aki sokkal jobban passzolna Ivánhoz, de nem tud szabadulni a saját világától, a maga elképzeléseitől. Ez az ő tragédiája.
Egry Iván tragédiája, hogy nem tudott továbblépni, hiába volt ott a másik nő, hiába akartak rajta segíteni, számos intő jelet kapott, ő ezzel nem foglalkozott.
A legmélyén mindig érezzük, hogy valami nem stimmel, csak éppen felülírja egy nagyon furcsa ragaszkodás a meglévőhöz. Meggyőződésem, hogy Iván nem szerelmes ebbe a nőbe, csak viszi a lendület. Elmondja a darab legelején, hogy neki kell ez a nő, mert megfelelő az elképzeléseihez. Igaz, hogy nem olyan szép, de jó lesz.
– Nyári turnéra indul az előadás, még a városmajori szereplés előtt, ami július 29-én és 30-án lesz…
– Már voltunk Gyöngyösön, július elején pedig Szarvasra és Békéscsabára visszük el az előadást.
Zilahy Lajos:
A színpadi változatot írta: Garai Judit
(90 perc)
Egy fiatalember története pörög le előttünk attól a pillanattól kezdve, hogy elhatározza, feleségül vesz egy lányt, akibe pechére bele is szeret. A lány viszont máshoz megy hozzá, ezért a férfi öngyilkos lesz egy szállodai szobában. De hogy jutott el idáig, mi történt vele? Szerelmi csalódás pusztán? Vagy mégsem?
Zilahy Lajos 1922-ben megjelent és betiltott regénye később világsiker lett. Ő maga írta azt a forgatókönyvet is, amelyből az azonos című film készült a pályakezdő Karády Katalin főszereplésével, aki a sikernek köszönhetően egy csapásra ünnepelt sztár lett. A cenzúra a filmet is betiltotta kemény társadalomkritikája miatt.
Egy fiatal alkotócsapat és neves színészek most arra vállalkoznak, hogy az érzelmek fontosságáról beszéljenek egy olyan korban, amikor az nem divat. A népszerű múlt századi történetet mai színházi eszközökkel szólaltatják meg a Városmajori Szabadtéri Színpadra készülő új adaptációban, a lélek bonyolult rajzát kutatva.
