Meghalt Baranyay András, aki már nagyon korán olyan módon kezelte a fotót, ahogyan ma kezdik egyes újító képzőművészek. 78 éves volt.
Baranyay András 1938-ban született Budapesten. 1957–1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. A hatvanas évek óta rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi kiállításoknak, leginkább grafikai biennáléknak. 1969-ben szerepelt az Iparterv II. kiállításon, 1972-ben a balatonboglári kápolnatárlaton. 1998-ban az Ernst Múzeumban, 2006-ban a Miskolci Galéria – Városi Művészeti Múzeumban rendeztek retrospektív kiállítást munkáiból.
1990 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékén tanít.
1988-ban Munkácsy-díjat, 1998-ban Kossuth-díjat, 2004-ben a XXII. Miskolci Grafikai Biennálén Életmű-díjat kapott.
1963 óta kiállító művész. Korai grafikáin portrékat, enteriőröket, aktokat, figurális kőnyomatokat alkotott. Egyéni stílusa az Iparterv és a Szürenon tárlatain való szereplésével összefüggésben kezdett kialakulni, merész kivágatú, kézrészleteket ábrázoló litográfiákkal jelentkezett. Már az 1970-es évek elején fényképalapú litográfiákat, önarcképeket alkotott, sajátos személytelen, rejtőzködő önarcképeket, amelyeknek lényege nem a portré, hanem egy-egy életérzés, a kezek ábrázolása, majd a csendéletek kaptak fontos szerepet témaválasztásában, s mindig az életérzés, az „örök idő”, a festőiség a főszereplő, s nem a dokumentum, a fénykép.
