A nőstény fokföldi méh egy valódi lázadó: megszeg minden szabályt, és figyelmen kívül hagyja mindazt, amit a biológia diktálna neki. A mézelő méhek e különleges, dél-afrikai alfajának nőstény egyedei képesek kiszakadni a méhkirálynő irányítása alól, adott esetben át tudják venni a kolónia irányítását, és képesek aszexuális módon szaporodni – vagyis nincsen szükségük hímekre. Egy a napokban megjelent tanulmányban kutatók azt állítják, megtalálták azt a gént, ami lehetővé teszi ezen méhek számára a hímek nélküli reprodukciót.
A szaporodás megszokott története – úgy gondolnánk – jellemzően összekapcsolódik a szexualitással. És ezzel a méhek is így vannak. Nem úgy azonban a fokföldi méh. A Dél-Afrika Dél-nyugati csücskén, a Fynbos-régióban élő rovar kialakított egy olyan metódust, amellyel a nőstény dolgozók bizonyos esetekben képesekké válnak arra, hogy mintegy méhkirálynőhöz hasonlóan viselkedjenek, és hogy saját maguk hozzanak létre utódokat.
Mint minden mézelő méh, úgy a fokföldi kolóniáiban is vannak herék, ugyanakkor ha például a méhkirálynő meghal, a nőstény dolgozók lekezdik lerakni saját petéiket. Ezek a nőstények továbbá képesek arra is, hogy megszállják más alfajok kolóniát, ahol szintén saját petéiket teszik le, anélkül hogy azt a többi méh észrevenné.
Szociális parazitaként a fokföldi méh így képes átvenni más kolóniákon az irányítást, és elkezdik felzabálni a megszerzett kolónia mézét – mondta Matthew Webster, a kutatás vezetője az uppsalai egyetemen, Svédországban.
Ahhoz hogy megértsék a fokföldi méhek parazita viselkedését, a kutatók összevetették a fokföldi méh génállományát 100 másik alfajéval. Az eredmény aligha volt meglepő: a különböző alfajok génállománya nagyon hasonlított, míg a fokföldié némi eltérést mutatott.
A génállományban való eltérést nagy valószínűséggel a parazita életmódból adódó kiválasztódási folyamat idézte elő: hiszen azon nőstény dolgozók génjei öröklődtek inkább tovább, amelyek képesek voltak saját maguk petét rakni, illetve azokat egy idegen kolóniában elrejteni. Ezeknek a nőstényeknek két kromoszóma készletük van, és így képesek valamifajta kémiai jel kibocsátásával elleplezni a kolóniától idegen mivoltukat miközben lerakják petéiket.
A szaporodás aszexuális módja azonban nem ismeretlen a biológiában. Számos faj, köztük hangyák, darazsak, méhek képesek váltogatni a szexuális és az aszexuális reprodukció között. Kutatók továbbá dokumentáltak szeplőtlen fogantatást például pulykáknál, cápáknál, hüllőknél.
Ugyanakkor az továbbra is kérdéses a tudósok számára, mi az evolúciós előnye az önmegtermékenyítésnek. Mert jóllehet, hímek tömeges kipusztulása esetén ez biztosítja a faj életben maradását, ugyanakkor az így születő egyedek sokkal sebezhetőbbé válnak, könnyebben lesznek például betegségek áldozatai.
