Izé szerint a világ, avagy egy mentett kutya naplója
Az állatvédelem embert próbáló és teljes elhivatottságot igénylő feladat. Tornóczky Anitával beszélgettünk készülő könyve kapcsán a felelős kutyatartásról, az állatvédelem társadalmi jelentőségéről, személyes örömeiről.
Az állatok ellen elkövetett bűntények sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének, amit azért is kellene megfelelő súllyal kezelni, mert ezek az esetek nagy részben ugyanabból táplálkoznak, mint a családon belüli, illetve kiszolgáltatott emberek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények.
Személyes élettérbe türemkedő vészjel például, hogy az egyik legkegyetlenebb eset éppen lakóhelyemen, Isaszegen történt, ahol nyíllal lőttek fejbe egy kutyát, a saját kertjében közvetlen közelről. Ezek ellen közös összefogás szükséges, nem szabad szemet hunyni, szükség van az Állatvédőrség(ek)re.
Hogyan találtál rá az utadra, az állatvédelemre?
Amikor kicsi voltam, ügyvéd akartam lenni, már akkor azt gondoltam, mindenkiben meg lehet találni a jót. Felnőve pedig azt éreztem, az átlaghoz képest sokkal nagyobb bennem a szociális érzékenység, mindig segíteni akarok azokon, akiknek nincs lehetőségük segíteni magukon. Kezdetben rengeteg embert támogattam, vagy próbáltam meg pártfogolni és egy-egy kivételtől eltekintve, hatalmas arcul csapással végződtek.
Szerencsés vagyok, hogy most már azzal foglalkozhatok, amiben hiszek. Annak ellenére, hogy van 5 diplomám és tudom, hogy sokkal nyugalmasabban is élhetnék, ha a „tanult” szakmáimban helyezkednék el, csak valószínűleg nem hinnék abban ennyire, amit csinálok. Választanom kellett, hogy mi a fontosabb, hogy sok pénzt keressek, komoly pozíciókban, vagy az, hogy higgyek abban, amit nap, mint nap teszek.
Hogyan fogadta a környezeted a döntésed?
Nagyon sokáig például édesanyám sem nagyon volt megbékélve azzal, hogy ennyi végzettséggel olyasvalamit csinálok, ami nem igazán jövedelmező, és nem is megbecsült. Sokan azt gondolják, ez valamiféle kompenzáció. Aki nem hasonló beállítottságú, csak az gondolkodik így, és el sem tudja képzelni, mennyi pluszt ad az embernek ez a lét. Amikor egy-egy nehezebb esethez szállunk ki és fényképezünk, mert valahogyan meg kell mutatni a tényeket, vagy a sajtónak nyilatkozom egy esetről, sokszor az a vád ér, hogy ez egy úgymond állatvédelmi celebkedés. Arra mondjuk nem gondolnak, hogy nekem nem volt szükségem ahhoz az állatvédelemre, hogy szerepeljek.
Ilyenkor mit érzel?
Most már nem foglalkoztat. Általában ezt olyanok vágják a fejemhez, akik addig soha nem találkoztak velem, másrészt fogalmuk sincs a munkámról és az alapján utálnak, amit rólam feltételeznek.
Engem mindig a szociológia érdekelt. Még televíziós koromban, amikor egy dokumentumfilm sorozatot készítettem, többek között a cigányok körében tapasztalható mélyszegénységről, azt mondta Vitray, hogy bár nagyon jól sikerült, fogadjam el, hogy az emberek ellentmondást fognak mindig érezni velem kapcsolatban, mert nem fogják elhinni, hogy engem valóban ez érdekel. És ez azóta is így van. Az állatvédelemben is.
Könnyen túltetted magad ezen?
Egész életemet átszőtte ez a jelenség. Amikor televízióztam, akkor is kaptam hideget-meleget, nyilván a családom, nevelőpapám személye, Medgyessy Péter is rátett erre egy lapáttal, ami nem volt túl szerencsés, mert amúgy is teljesítmény kényszeres vagyok, bennem van, hogy mindenkinek meg kéne felelni. Hosszú évek óta dolgozom azon, mindenféle módszerekkel és szakemberekkel, hogy ezt megpróbáljam letenni. Ha „valamilyen” vagy, hevesebb érzelmeket váltasz ki az emberekből; de már nem ragadok bele a negatív érzelmekbe, mert lassan 20 éve vagyok olyan pályán, ahol az embert köpködhetik potenciálisan, de szemtől szembe még senki nem jött oda hozzám, hogy elmondja a véleményét. Akkor nyitott lennék a kölcsönös kommunikációra, de vélt és megalapozatlan véleménnyel már nem foglalkozom.
Ha már szóba került a „letevés”, hogyan dolgozod fel és vezeted le azt a feszültséget, ami egy-egy durvább mentés során halmozódik fel?
Az írás ebben sokat segít. Eléggé grafomán alkat vagyok. A mentés után nagyon sokat volt velem Izé és rengeteg dolgot együtt éltünk át. Készítettem neki egy facebook oldalt Edelényi Izé néven, és elkezdtem megírni a történetét, ami egyre jobban magával ragadott, mert az Ő szűrőjén keresztül kezdtem el nézni a dolgokat. Aztán rájöttem, hogy fontos lenne, ha ezek a tanulságos és esetenként mélyen megrendítő dolgok tágabb körhöz is eljutnának. Ekkor hoztam létre a Tornóczky Anita Állatvédőrség oldalt.
Azóta párhuzamosan készül a könyvem és az én Állatvédőrséges facebook oldalamra is írok az aktuális események kapcsán, többek között azért is, mert az első ilyen témájú bejegyzésem Nico kapcsán megdöbbentő érdeklődést keltett, ezért fontosnak tartottam, hogy ilyen módon is felhívjuk arra a figyelmet, hogy mi történik körülöttünk a világban, milyen lelki torzulások jelentenek veszélyt a társadalomra, ha nem teszünk ellene semmit.
Ha jól tudom, jelenleg 9 kutyával élsz együtt és bármikor riaszthatnak újabb esethez, már indulsz is. Mennyi időd jut írásra? Mióta készül a könyved?
1,5 -2 éve biztosan ülök rajta. Az az igazság, hogy ez tényleg 0-24-ig tartó munka, ami számos olyan tevékenységből áll, ami nem látványos. Hivatalokba, minisztériumokban járunk, feljelentéseket teszünk, egyeztetünk, lobbizunk, közreműködünk a hatósági munkákban, oktatásokat tartunk. Például az ELTE óvónő képzőjében, ahol Izé is volt velem, arról beszéltünk, hogyan adják át az óvodás korú gyermekek számára a felelős állattartás fontosságát. De tartunk képzéseket az ORFK és a NAV dolgozói számára is. Ez utóbbinak főleg a szaporítás és az illegális kiskutya-export, valamint az állatkínzás kapcsán.
De mind a mai napig az az egyik legnagyobb problémánk, hogy hivatalosan semmilyen fórumon, semmilyen érvényt nem tudunk szerezni az állatok jogainak, mert nem vagyunk „ügyfelek”. Az állatkínzásnak nincs sértettje, mert az állat nem jogalany, a törvény szerint dolog. Sem az állat tulajdonosának, sem az állatvédőknek nincs jogorvoslati lehetősége.
Láttam egy felvételt a pár hónappal ezelőtti tüntetésről, amelyen több ezer állatvédő vett részt. Mit gondolsz, ebben a vonatkozásban várható előrelépés?
Nagyon bízom benne, hogy lesz, bár sajnos a világ nem efelé halad, mert éppen január 1-jétől lesz hatályos egy jogszabály, ami a szabálysértési eljárásokra vonatkozik, és ott is kikerül az ügyfél jogállás alól az, aki a bejelentést teszi. Tehát az előbb említett nehézségek, amelyekbe a bűncselekményeknél ütközünk, már a szabálysértéseknél is meg fogja kötni a kezünket.
De hiszek abban, hogy lassú víz, partot mos. Most azért megmutattuk február 20-án, hogy egy elég széles réteget meg tud mozgatni (több mint 120 szervezet volt jelen) az állatvédelem. Én bízom abban, hogy azért ezt idővel komolyan fogják venni.
Megtiszteltél azzal, hogy olvashattam az eddig elkészült részeket a könyvedből. Meglehetősen komplex mind tematikájában, mind narratívájában. Egyszerre könnyed és ugyanakkor, ugyanezért súlyos is, ahogy egy ártatlan és jóhiszemű kölyökkutya szemszögéből látunk hol megható, hol felkavaró eseményeket.
Még kiforróban van a könyv, bevallom, erősen dilemmázom, mennyit bír el ez a narratíva. Egyfelől van egy aranyos, vicceskedő, „cuki” nyelvezet, rengeteg hasznos információ, ami szándékaim szerint tájékoztató célú, mindemellett egy csomó érdekes és megható történet is, de nyilván van egy-két nagyon komoly eset is, ami lehet, hogy túl erős, és még nem tudom, hogy egy átlagolvasó, vagy egy fiatal számára befogadható-e.
A kötet tematikája is nagy ívet jár le: a felelős kutyatartás, a megfelelő fajta kiválasztása, az ivartalanítás, az oltások és chip fontossága, betegségek és praktikák, a szaporítók, a gyepmesterek, az állatkínzások, bűnügyek, fajtamentések, hatósági munka, oktatások, személyes, kedves történetek, orvosi műhibák, kudarcok és sikerek, mind-mind felvillannak.
Az volt a szándékom, hogy akármilyen korosztály olvassa, fel tudja ütni egy-egy helyen, és úgy olvashassa, mint egy-egy novellát. 5-8 oldalas írások születtek eddig, képekkel.
Mit látsz reálisnak, ideális esetben mikor ismerhetik meg az olvasók Izé történetét, és az Ő kalauzolásában az állatmentők mindennapi küzdelmét egy jobb, emberségesebb világért?
Én annak örülnék, ha ez Karácsonyra ki tudna jönni.
(Aki addig is szeretne kutyás könyvet, az itt megtalálja a Librarius könyvesboltjában)
