Miss Európát először 1920-ban választottak. Korábban jóval szemérmesebb volt a világ. A kor nőjét fűzőbe
szíjazták, hogy leszorítsák derekát, s ha kellett, még ruhatömésekkel is igyekeztek formásabbá tenni.A divat
forradalma volt a szépségversenyek elindulása. Az első Miss Magyarországot (akkor Miss Hungáriát)
1929-ben választották, s még abban az évben Európa Szépe is lett. Erről a történetről is szól Köves József új könyve, amit, ha tetszett a részlet, itt megrendelhetsz.
Köves József: Elfelejtett királynők (részlet a könyvből)
1932. Miss Hungária: Lampel Ica
Mint a korábbi években, 1932 elején is rendkívüli érdeklődés keretében zajlott le Miss Magyarország megválasztása a Royal Szálló Fehér-termében. A derűs téli vasárnap délelőttön érdeklődők százai toporogtak kint az aszfalton, ahol kivezényelt rendőrök biztosították a bejáratot a pályázók, a hozzátartozók és a sajtó képviselői részére.
A meghívó az ünnepség kezdetét délelőtt 11 órára jelezte, de már 10 órakor hatalmas nyüzsgés volt a szálló termeiben, a hallban és a folyosókon. Hamarosan megtelt a választási helyiség, reflektorok, fényképezőgépek, hangosfilmfelvevő-kamera várta a közelgő szenzációt. Ez volt az első szépségverseny, amiről már hangosfilm-tudósítás is készült.
A sajtó hatalmas asztalánál ott volt valamennyi budapesti lap tudósítója mellett sok nagy francia, angol, német, olasz és amerikai lap munkatársa is.
Az eseményen megjelentek az előkelőségek: Apponyi Albert gróf két leánya: gróf Pálffy Ferencné és Apponyi Marika grófnő, illetve gróf Edelsheim-Gyulay Lipót és felesége, gróf Széchenyi Mihályné – tudósít az egykori újság –, báró Ullmann Györgyné, báró Schossberger Klára, Beöthy Pálné és gróf Karácsonyi Gabriella.
Pontosan tizenegy órakor teljes számban együtt ült a népes zsűri. Az elnök Harsányi Zsolt, tagjai: Gróf Telekyné Szikra, Hatvany Lili bárónő, Góth Sándorné, Brammerné Simon Böske, Szaplonczay Éva – korábbi szépségkirálynők –, Iványi-Grünwald Béla, gróf Batthyány Gyula, Székely István filmrendező, Herman Lipót, Kéri-Szántó Imre, Kisfaludy-Strobl Zsigmond, Hatvany Ferenc báró, Porzsolt Kálmán, Marton Miksa, Heltai Jenő, Lengyel Menyhért, Zádor István, Márk Lajos, báró Piret de Bihain Jenő, Góth
Sándor, Pólya Tibor, dr. Lázár Lajos, Zichy Géza Lipót gróf, Magyar Miklós, Horvay János, Lányi Dezső, Mattyasovszky-Zsolnay László, Incze Sándor, Lukács Gyula.
A zsűri a korábban már bevált módszert alkalmazta: kézfelemeléssel döntött. Aki a további küzdelemre jogot akart szerezni, annak legalább tíz zsűritag szavazatát kellett megszereznie. Hírlett: a bizottság 1932-ben sokkal kritikusabb volt, mint az előző években.
De a tudósítások szerint a pályázók is szebbek voltak.
A felvonulás alatt működésbe lépett a Magyar Film Iroda hangosfilm-felvevőgépe. Hirtelen nagy taps csattant: a pódiumon megjelent egy magas, karcsú, feketeruhás szépség, egyszerűen elegáns toalettben. A 70-es számot tartotta a kezében. A teremben lévők megérezték, hogy ez a szép lány egyike a legesélyesebbeknek, a szűnni nem akaró taps valóságos spontán tüntetés volt mellette. És valóban kiderült, hogy a közönség – amelyet különben többszörnbfigyelmeztettek, hogy tartózkodjék a zajos tetszésnyilvánításoktól – tudta, kit kell kitüntetni elismerésével. A 91-es mellett megtapsolták a 74-est is (ő szintén bekerült a döntőbe), a 106-os számú fehér ruhás lányt, a 153-ast és a 206-ost. A zsűri felismerte a lányok sorában a tavalyi szépségverseny egyik jogos aspiránsát: Konkoly-Thege Melindát. Természetesen ő is fehér lapot kapott.
(Zárójelben egy pletyka a Konkoly-Thege család legendás csillagászával kapcsolatosan.
Konkoly-Thege Miklós volt a magyar meteorológiai kutatás úttörője, az Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet alapító igazgatója, a XIX. század egyik utolsó polihisztora, akinek Ógyallán volt birtoka és kúriája. Konkoly-Thege a kastélyához tartozó 22 holdas ősparkban csillagdát épített, melyet később az államnak adományozott.
Az 1842-ben született, jó erőben lévő Konkoly-Thege 1911-ben pesti meteorológiai munkájából nyugdíjba vonult, hogy minden energiáját csillagászati kutatásainak szentelje ógyallai obszervatóriumában. Az Országos Meteorológiai Intézetben – Kádár János országlásának időszakában – folyosói beszédtéma volt, hogy Csermanek Borbála 1911-ben a Thege-birtokon szolgált cselédlányként, s miután az öregúr teherbe ejtette, az Adria mellett, a család kedvelt nyaralóhelyének egy kis panziójában helyezte el…)
A pesti előrosta után felvonultak a vidék szépségei. Csupa olyan lány, aki szűkebb pátriájában már győzött: Szolnok, Baja, Pécs, Szentes, Szeged, Debrecen képviselői. Nagy sikere volt Miss Nyíregyházának, az egyik debreceni lánynak és Sátoraljaújhely szépének, a gyönyörű Klein Arankának, aki csak a végküzdelemben volt kénytelen elbúcsúzni a dobogótól.
A zsűri félrevonult a szálló úgynevezett Magyar-szobájában, és félórás tanácskozás után megszületett a döntés: Miss Magyarország 1932 a 70-es szám tulajdonosa: Lampel Ica. Harsányi Zsolt író, a zsűri elnöke hirdette ki az eredményt. A pódiumon a kipirult arcú győztesek mellett megjelent Szaplonczay Éva, a két év előtti Miss Magyarország (már tudjuk, hogy ő másodszorra nyerte el a címet), ő tette fel Lampel Ica vállára a nemzetiszín szalagot. A terem tapsviharral köszöntötte az új misst és udvarhölgyeit. A sajtó megrohamozta Lampel Icát, aki izgalmában szinte összegyűrte a Színházi Élet első ajándékát, a balatonlidói (széplaki) százötven négyszögöles is telekről szóló adománylevelet.
A három udvarhölgy: Dobovszky Viola (Miss Szentes) mindössze 16 éves volt, építészmérnök édesapja már nem élt; a rajztanárnak készülő 19 éves Vitézy Erzsébet, aki éppen a választást megelőző napon kollokvált, és a 17 éves Pósz Rózsi, egy budapesti bútorüzlet tulajdonosának lánya.
A vidéki versenyzők előző nap érkeztek Budapestre, s kísérőikkel együtt a Royal Szállóban kaptak szállást. A verseny főszervezője, a Színházi Élet gondoskodott róla, hogy pesti tartózkodásuk emlékezetes maradjon. Szombaton a Metropol éttermében ebédeltek, este megnézték a Mágnás Miskát a Városi Színházban, majd az Astoria éttermében vacsoráztak. Vasárnap a New York Kávéházban ebédeltek, este a Maya előadását nézték a Fővárosi Operettszínházban, utána pedig részt vettek a Royalban az új Miss Magyarország tiszteletére rendezett banketten.
Az érdekesség kedvéért:
„Miss Magyarország 1932 ajándékait a következő lista vezeti be:Telek Balatonlidón; bunda Dán Fülöp szőrmeszalonjából; nagy estélyi ruha Fischer Júlia szalonjából; Jersey angol brokátruha Kolben Margit szalonjából; estélyi ruha Lázár Júlia szalonjából; átmeneti kabát; 2 luxus pizsama Firnszt Aranka divatszalonjából; délutáni ruha a Gizella és Margit szalonból; 3 kalap Róth Margit kalapszalonjából; 3 pár luxus cipő a Garai cipőkülönlegességek cégtől; 3 pár cipő Lőwy cipőáruházából; Amundsen kötöttáru garnitúra (kabát, sál, sapka); kötött ruha Nádas Jenő cégtől; 2 pár luxuskesztyű Königstein Imre cégtől; 1 útibőrönd és 1 berendezett necessaire Rosenstein M. cégtől; 1 ezüst toilette készlet Polgár Kálmán ezüstárugyárából; divatékszerek a Burma Royal cégtől; divatékszerek a Gyöngy-halász cégtől; öt pár tiszta selyemharisnya Hellas; bársony és selyem ruhaanyagok; fehérneműk; teljes szépségápolási felszerelés Lent-héric amerikai parfőmgyárából.”
Ahogy a Színházi Élet riportere (a később Sicc-köteteiről ma is ismert Kálmán Jenő) írta: „Mindez csak aconto – a boldogságra.”
A 17 éves szépség (1915. augusztus 2-án született) az Andrássy úti gimnázium négy osztályát végezte el, majd kereskedelmit. „A kereskedelmi elvégzése után a Nemzeti Balesetbiztosítóhoz léptem be – mondta első interjújában. – Rövidesen titkárnő lettem. Állásomat néhány héttel ezelőtt hagytam ott. Édesapám orvos. Ez különben azt hiszem, nagyon jó kabala, mert úgy tudom, eddig három Missnek, Simon Böskének, Szaplonczay Évának és Tasnády Fekete Máriának volt orvos az apja… Ebben a pillanatban semmi vágyam nincs, legfeljebb: szeretnék férjhez menni. Olyan váratlanul ért, olyan nagyon-nagyon boldoggá tett, hogy Miss Magyarországgá választottak.”
És a verseny után – mint eddig is, Franciaország következett. A Színházi Élet közölte 1932. évi 26. számában de Waleffe meghívó levelét.
„Mélyen tisztelt Kisasszonyom! Van szerencsém megküldeni a Miss
Universe 1932 szépségverseny programját abban a biztos reményben, hogy
azon hazáját képviselni szíves lesz. Július 13-án, szerdán érkeznek az európai
szépségkirálynők Bruxelles-be. A Színházi Élet tehát önnek és édesanyjának
július 11-én két darab első osztályú jegyet, két hálókocsi igazolványt
és az utazás tartamára szóló étkezőjegyeket rendelkezésére fogja bocsátani.
Bruxelles-ben a Palace Hotelben már lefoglaltuk lakosztályukat. Július
14-én a missek Ostendébe utaznak, ahol a Hotel de Ville-ben szállnak meg.
Este a missek tiszteletére nagy estély. Július 15., 16., 17. napjain Ostendében
nagy ünnepségek; a missek többek között az autók elegancia-versenyén is
részt vesznek. Július 18-án külön angol hajón érkeznek meg az amerikai
szépségkirálynők.
Július 19. és 20-án ismerkedés az amerikai missekkel. Július 21-én utazás
Spaa-ba.
Július 22., 23., 24. – Spaa város ünnepségei. Július 25-én – kirándulás
Grottes de Hanba.
A missek Château d’Ardennes-ben, a belga király romantikusan fekvő
kastélyában laknak.
Július 26-án ünnepség Namurben. Július 27-én visszautazás Spaa-ba. Július 28-án lovas ünnepély.
Július 29-én és 30-án vízi ünnepségek. Július 31-én Miss Universe-választás, a győztes 100.000 frankot kap. Előre örülök a viszontlátásnak és minden erőmmel azon leszek, hogy úgy édesanyja őnagysága, mint ön, mélyen tisztelt kisasszony, jól érezzék magukat az én védőszárnyaim alatt. Maurice de Waleffe.”
Angelo, a kor jeles fotósa, megannyi színészportré készítője tudósította a Színházi Életet – már a verseny után – Nizzából. „Itt, Nizzában olvastam Az Estnek egy megható tudósítását. Leírta Az Est, hogy a párizsi Operabált közvetítette a francia rádió. Budapesten is sokan hallották késő éjfél után, amikor a francia speaker bemondta a mikrofonba az Operabál egész lefolyását, a francia köztársasági elnök érkezésétől kezdve egészen addig, amíg a ragyogó báli közönség elözönlötte a parkettet. És ebben a boldog ragyogásban a speaker megszólított két hölgyet: Comment ça va Mesdames… A válaszból megállapította, hogy a két hölgynem francia, mire megkérte őket, hogy hazájuk nyelvén mondjanak be valamit a mikrofonba. És akkor, mint Az Est írta: a párizsi Operabálon félig sírva és félig kacagva két női hang egyszerre kiáltotta be a mikrofonba: Éljen Magyarország! Vajon kik lehettek? Lampel Ica volt és az édesanyja! Amióta Az Estnek ez a száma Nizzába érkezett, Lampel Ica erre a kis cikkre volt a legbüszkébb. Pedig büszke lehetett arra is, hogy negyedik lett a világ szépeinek nagy konkurenciájában.
A magyar szépségkirálynő útja – ha nem is végződött teljes dicsőséggel –, mindenesetre azzal az eredménnyel járt, hogy a legszebb tizennégy európai lány közt igen szép helyezést ért el.”
Lampel Icát – a tudósítások szerint – mindenütt megkedvelték. Nem kisebb író, a magyar kabaré atyja, Nagy Endre is írt a Színházi Életben (1935/48) a szépségkirálynőről:
„Ugye ismerik, már hogyne ismernék Zsolt Béla kísértetiesen szép regényét a szegény kis Szépségkirálynőről, akit az anyai nagyravágyás a maga kispolgári nyugalmából a nagyvilági nő viszontagságos útjára hajszol. A regény az igazi író teremtő képzeletének alkotása, szívbemarkolóan izgalmas és hátborzongatóan életteljes. Nos, a Színházi Élet szerkesztőségében összetalálkoztam a Szépségkirálynő második regényével, amit nem az író, hanem az élet komponált. És olvasóim megnyugtatására meg kell állapítanom, hogy a jó öreg Élet – akármennyi rosszat szokás is mostanában beszélni róla – még mindig szintén tud komponálni.
És – ami még megnyugtatóbb – ma is olyan derűs happyendeket tud kigombolyítani, hogy a legvérmesebb filmproducerek és a legszigorúbb erénycsőszök is helyeslően bólogathatnak hozzá. Szembe vélem, a szerkesztőségi dívánon, egy boldog jegyespár ül: Lampel Ica, a szépségkirálynő és vőlegénye, Molnár Mihály.
Olyan fesztelenül merülnek egymás mosolyába, ahogy nagyon boldog szerelmesek tudnak csak fittyet hányni a külvilágnak. De hát az újságíró még ezt a legszentebb transzot sem respektálja; brutálisan beletolakszom egy intervjummal:
– Mondja csak, Ica… Tizenhét éves volt, szépségkirálynőnek választották, egyszerre híres nő lett egész Európában, sőt egy kissé talán mind az öt világrészben. Nos, mondja el, mi történt aztán magával…
– Semmi különösebb se történt. Amint ilyenkor szokás, a rokonok, a barátok, az ismerősök teleduruzsolták a fejemet, hogy ezt a hírnevet bűn lenne parlagon hevertetnem.
Istenem! Gyerek voltam, végül is elhittem, hogy ez nekem valóban magasabb rendű kötelességem nem is magammal, hanem a világrenddel szemben. Elkezdtem színészetet és éneket tanulni, de szerencsére a józanságom megóvott attól a szörnyű katasztrófától, hogy szégyenletes színpadi kudarcok ábrándítsanak ki az illúzióimból. Váratlanul, egyik pillanatról a másikra, mint a mennyei kinyilatkozás, úgy világosodott ki előttem a gondolat: hogyjobb lesz énnekem a nézőtérről gyönyörködnöm a színpadban, mint a színpadról aggódnom a nézőtér felé. Nem színésznek születtem, hanem nézőnek, és hálát adok az Istennek, hogy ezt magamtól tudtam meg, és nem a közönségtől. Már most csinálgatom háztartásunk költségvetését, és hetenként egyszer színházba menés is szerepel benne.”
A Pesti Napló 1932. szept. 11-i számában viszont arról számol be, hogy „Az Andrássy-úti Színház új, szezonnyitó műsora két részre oszlik, az első és második részre. (Nagy felfedezés, mai médiamunkások stílusát idézi – K. J.) Az első részt egy 25 képből álló revüszerű darab foglalja el, amely tulajdonképpen nem egyéb, mint egy konferanszié huszonöt éves emlékirata… Nagy Endre írta meg emlékiratait az Andrássy-úti Színház számára, az a Nagy Endre, aki írói és előadói múltjának legszebb részét a kabarészínpadon töltötte el, és akinek nevéhez fűződik az Andrássy-úti Színház sikerének legnagyobb része. Természetes, hogy Nagy Endrének ezt a munkáját gond és ízlés jellemzi. A megírt munkát éppen úgy, mint az azon végighúzódó konferanszot, amely hol derűjével, kedvességével, hol pedig szatírájával fogja meg a hallgató érdeklődését, szívét és agyát. Ebben a huszonöt-képes emlékiratban elénk vonul a – múlt, amely bizonyára nagy sikert fog aratni a közönség előtt is Dajbukát Ilona, Bársony István, Peti Sándor, Radó Sándor, Szász Lily, Simon Gizi, Abonyi Tivadar, Ihász László, a két Pethes, Keleti, Berki, Somlay, Ladányi, a szép Lampel Ica, jövőjét a színpadon biztosan megtaláló Balogh Klári, a szépen beszélő Nyári Sári, Halász Ica és Hamvas Éva előadásában.”
Ez nem mond ellent interjúbeli mondatainak, mint a Pesti Napló 1932. május 4-i számában fölfedezett hír sem: „Miss Magyarország színpadon és filmen. Lampel Ica, az idei Miss Magyarország színpadra készül és filmen is játszani fog. Az első próbafelvételt Fejős Pál készíti róla Hunnia Filmgyárban. A színészi pályára Góthék készítik elő Lampel Icát.”
Az előkészítés nagyon nem sikerülhetett: a film elkészült, de stáblistájában Lampel Ica nem fedezhető fel.
Azért promócióhoz természetesen felhasználták a szépségkirálynőt: az 1932-ben alakult, akkor Cityként működő Toldi mozi nyitását a Vilmos császár úton (ma Bajcsy-Zsilinszky út) az akkori Miss Hungary, Lampel Ica promotálta, amiről egy fotó is fennmaradt.
Kőbányai György egy írásában emlékezik arra, hogy az 1957-es Balaton Szépe versenyen (amit valószínűleg politikai félelmekből nem mertek még országos versenynek hirdetni, a zsűriben „helyet kapott Lampel Ica. Mellette ült Kisfaludi Stróbl, aki annak előtte is zsűritag volt. A művész a volt szépségkirálynő felé fordult, és így bókolt:
– Huszonöt év előtti helyes véleményemet most látom csak igazolva: időt álló szépségre adtam szavazatomat. – És így folytatja: – Megválasztása után, kérdeztem, mennyi ideig kapott még leveleket, virágokat? – Egy esztendő után fogyott a postám. Másfél év után már nem küldtek Miss Hungáriának virágokat.
Még valamit: furcsa és meglepő volt, hogy ezután Lampel Ica a magyar sajtó – a szervező Színházi Élet számára is – szinte elfelejtődött. Egy esztendőre szólt a Miss dicsősége.
Annyit tudunk még, hogy később újra férjhez ment, Mészáros Ica néven dolgozott a Mezőgazdasági Kiadóban. Fia, Mészáros Tamás ismert színházi szakember, kritikus és belpolitikai újságíró-publicista. Unokája, Mészáros Antónia – aki sokat örökölt szépségéből – ugyancsak ismert televíziós műsorvezető.
