Egy város akkor a miénk, ha szeretjük a városképet, és akkor szerethetjük igazán, ha mi alakíthatjuk. De vajon megkérdeznek minket, hogy kivágják-e fákat, hogy milyen környezetben szeretnénk élni? Soha. Soha napján. Így aztán az ember nem állja meg szó nélkül, főleg, ha író. Dragomán György a József Nádor téren történt rombolás láttán így ír:
Ha majd minden fa helyett málladozó-szürkülő térkövek lesznek mindenhol, alattuk légkondicionált mélygarázsokkal, ahova hangtalanul gördülnek majd be a lesötétített ablakú Audik, amelyekből kilépve hangtalan liftek repítik majd a frissen felhúzott betonpaloták tetejére az Audik megfáradt utasait, hogy onnan körülnézve láthassák a gyönyörű széppé tett megújult várost, ahol minden csupa modern térkő és és üveg és látszóbeton, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán. Addig szóljanak a motorfűrészek, csattogjanak a fejszék, zuhogjanak a madárfészkek, fektessék gőzerővel a halaszthatatlanul lefektetendő kábeleket.
