Sokáig azt hittem, Wagner hősnőjét valójában Blünhildének hívják. Csak sokkal később jöttem rá, azért hittem ezt, mert Elmer nem tudja kimondani az R-betűket.
Mesélte a Wall Street Journalnek a mezzoszoprán, Elizabeth Bishop, aki jelenleg Fricka szerepét játssza a Niebelungok gyűrűjében, a washingtoni Kennedy Centerben, ahol holnap érnek véget a Wagner-napok. „Az egész mesefilmet el tudtam énekelni, mielőtt egyáltalán tudtam volna, mi is az opera” – folytatja Bishop, aki dél-karolinai kisgyerekként nézte újra és újra a Warner Bros. Mi az az opera, Doki? című 1957-es klasszikusát. A történetben a raccsoló vadász, Elmer egy a fejére alig illő varázssisakban, lándzsával a kezében talál rá Tapsi Hapsi üregére, aki Brünhildének beöltözve egy két perces balettbetéttel elbűvöli a Sigfried szerepében megjelenő vadászt.
Bishop esete csak egy a sok közül. Amerikában generációk nőttek fel úgy, hogy szombat reggelente kukoricapelyhes tállal a kezükben nézték a Bolondos Dallamokat. Legtöbbjüknek pedig éppen ez adta az első lehetőséget arra, hogy megismerkedhessenek az operával. Nem csak Wagnerrel, de a Sevillai Nyúl (1949) című rajzfilmben Rossinivel is. Ezt akár tarthatnánk a Warner rendkívül kiegyensúlyozott kultúrmissziójának is: mind az olasz, mind pedig a német opera-hagyományt bemutatják a gyerekeknek – bár talán túlzás volna eddig elmenni.
Mindenesetre tény, hogy azok számára, akiknek már csak szociológiai és földrajzi meghatározottságok miatt sem volt esélyük arra, hogy akárcsak egy opera előadás közelébe kerüljenek, ezek rajzfilmek biztosították az első lépéseket az opera világa felé. „Lehet, hogy ez sokkolóan hat, de Iowában felnőve az ember nem találkozik túl sok operával” – mondja Michael Heaston, a Washingtoni Nemzeti Opera művészeti igazgatója, akinek revelatív élmény volt, amikor 5 évesen pizsamában nézte a Mi az az operát. „Egy nagyon alapvető szinten, de ez az, amit a Bolondos Dallamokból megtanultam: hogyan lehet zenével történetet mesélni.”
A készítők ügyeltek arra, hogy minél teljesebb képet nyújtsanak a gyerekeknek Wagner világáról. A rajzfilmben nem csak a Ring-ciklusból, de a Tannhäuserből és a Bolygó hollandiból is hangzanak el részletek. De nem csak egy zenei kompilációról van itt szó. A rajzfilm azt mutatja meg, ami a legfontosabb Wagnernél: a szenvedélyt. Elmer a Brünhildének beöltözött Tapsi Hapsiért érzett vak és szenvedélyes szerelmét felváltja a tébolyult harag, amikor a csalásra fény derül. Villámokat szórva és földrengést előidézve elpusztítja a nyulat. Majd mikor karjába veszi a tetemet, ráébred: azt pusztította el, ami számára a legfontosabb volt. Annak vetett véget, ami az élete értelmét adta: Tapsi Hapsi állandó üldözésének.
Persze Tapsi Hapsi,, mint ahogy azt megszoktuk, ebben az epizódban is elköszön a nézőtől. De előtte hozzá teszi: „Végül is mit vártál egy operától? Happy endet?”
That’s All Folks!
