A futball olyan játék, amit 22-en játszanak 90 percen át, és a végén mindig a németek nyernek.
– így hangzik az agyonidézett mondat, ami Gary Lineker szájából hangzott el az 1990-es focivébé után. Az idei nyár egyik legégetőbb kérdése, hogy az angol válogatott labdarúgónak újra kell-e fogalmaznia ezt a bizonyos tételt, vagy pedig érdemes inkább kőbe vésni az idézetet. Hogy miért is? Azért, mert nyakunkon a 2016-os Európa-bajnokság. A focirajongók már dörzsölik a tenyerüket, csakúgy, mint a tévéközvetítések jogával élő közmédia. A sörgyártókról már nem is beszélve: hamarosan valamennyi sörös doboz külön EB-kiadásban virít majd a boltok polcain, és biztosak lehetünk benne, hogy nem fognak ott megromlani. A kocsmákba is alig férnek majd be a focirajongók, pláne, ha épp a magyar válogatott lép pályára Franciaországban. Tetszik vagy nem, az EB-láz szép lassan begyűrűzik mindenhova. El sem hinnéd, hova gyűrűzött még be! A könyvesboltokba.
A Rézbong Kiadónál jelent meg az EB – Párizstól Párizsig – Az Európa-bajnokságok színes története című kiadvány, mely Bodnár Zalán tollából származik. A leginkább egy magazinra hasonlító ötvenoldalas kötet címéhez méltóan végigkalauzolja az olvasót az Európa-bajnokságok csöppet sem izgalommentes történelmén. Ha bántóan keveset tudsz az egyik legnagyobb focitornáról és fel szeretnél zárkózni, vagy csak szimplán nosztalgiázni akarsz, érdemes fellapoznod Bodnár Zalán kötetét. Nem kell megijedni, a szerző nem fog több száz oldalnyi mellébeszéléssel és felesleges információval untatni. Bodnár Zalán mindegyik EB-ről pont annyit mesél, amin kényelmesen végigfut az olvasó. Miközben olyan legendák diadalait idézhetjük fel, mint Gerd Müller vagy Antonín Panenka, beleshetünk az Euróba-bajnokságok hátterébe is. Merthogy a politika, a háború és a terrorizmus is komoly tényezői minden sporteseménynek, és be is árnyékolhatják azokat. Mint ahogy az meg is történt: a jugoszláv válogatott például nem léphetett pályára az 1992-es EB-n, 1996-ban pedig az IRA robbantott Manchesterben, nem kis rémületet okozva. A könyv minden fejezetnél találunk egy „Tudta-e?” rubrikát is, mely plusz érdekességekkel és háttér-információkkal szolgál az aktuális focitornáról. Már csak nyelvezete és velős címei miatt is érdemes fellapozni a Párizstól Párizsig – Az Európa-bajnokságok színes története könyvet, mely jóval komolyabb olvasói élményt okoz, mintha száraz Wikipédia szócikkek segítségével akarnánk megismerni az EB múltját. Nem is kérdés, Bodnár Zalán kötetének minden focirajongó könyvespolcán helye van, valamint reméljük, a kötet folytatásában minél több szépet és jót olvashatunk majd a magyar válogatott 2016-os Eb-szerepléséről.
