A Képírás című folyóirat különszámot állított össze Prágai Tamás költő emlékére, aki tavaly 47 évesen hunyt el. Kelemen Lajos, a lapszám szerkesztőjének előszavából olvashatsz egy részletet.
Hosszú ideig voltam egy nem akármilyen barátság szellemi értelemben vett haszonélvezője. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy máig meg vagyok győződve róla, hogy e mély és őszinte barátságra a gondviselés választott ki. Cserébe eléggé potom készleteimmel: hűséggel, s azzal a lerombolhatatlan hálával igyekszem viszonyulni a dolgokat medrükbe vissza-visszaterelő titokzatos erőhöz, amelyről olykor úgy vélem, maga az eleven igazságosság. De nem mindig az, és nem okvetlenül békés angyal. (…)
Prágai Tamás egyik utolsó földi kötelezettsége a Képírás kézben tartása volt. Részemről köszönet illeti a lapot, hogy lehetőséget és feladatot kínált: mint vendégszerkesztő keressem fel barátaimat, Tamás barátait, ismerőit, egykori munkatársait, s kérjem meg őket, mondják el, mi jut eszükbe Prágai Tamás nevének hallatán, feltételezhetően több millió kilométernyire tőle, és mégis egészen közel hozzá.(…)
