A román társadalmat eluraló korrupcióról és megalkuvásról szól a román újhullám egyik legismertebb rendezőjének, Cristian Mungiunak az Érettségi című drámája, amelyet csütörtökön mutattak be a 69. cannes-i fesztivál hivatalos versenyprogramjában.
A 4 hónap 3 hét 2 nap című filmjével 2007-ben az Arany Pálmát, a Dombokon túl című drámával pedig 2012-ben a legjobb forgatókönyvnek járó díjat elnyerő román rendező legújabb filmjét a sajtóvetítésen és az első kritikákban is nagyon jól fogadták.
Az Érettségi főhőse egy 50 év körüli kolozsvári román orvos, Romeo, aki azt reméli, hogy érettségiző lánya Angliában tanul majd tovább. A kiválóan tanuló Elizát azonban egyik reggel iskolába menet megtámadják, emiatt apja attól tart, hogy a megsérült és lelkileg felkavart lány nem fog elég jól teljesíteni az érettségin ahhoz, hogy Cambridge-be felvegyék. Romeo korrupció árán próbálja elintézni, hogy amennyiben szükséges, lánya jegyeit feljavítsák, miközben teljesen meghasonul önmagával.
A morális kérdésekkel foglalkozó filmben a rendező arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen összefüggés lehet a román társadalomban tapasztalható korrupció és az egyéni megalkuvások között.
A hosszú beállításokkal dolgozó, visszafogott filmben a Romeót megformáló Adrian Titieni pontos játékkal érzékelteti az apa összetettségét, valamint őrlődését az elvei és aközött, hogy mindenáron segíteni akar a lányának. A rendező bevallása szerint a saját generációjának egyik olyan tagjáról kívánt beszélni, akinek lelkifurdalása van, és átérzi a román társadalomban jelenleg tapasztalható depressziót.
Nem vagyok túl optimista. Romániában érezhető egyfajta társadalmi nyugtalanság és depresszió, ami abból fakad, hogy sok dolgot még nem oldottunk meg
– mondta Christian Mungiu a cannes-i bemutatót megelőző sajtótájékoztatón.
Lehet, hogy nagyot léptünk előre, ha történelmi szempontból nézzük a helyzetet Romániában. De nem várhatunk még ötven évet arra, hogy megtudjuk, az irány jó-e vagy sem. Nekünk már késő. De a gyerekeink számára még nem egyértelmű.
A hivatalos versenyprogramban egy héttel ezelőtt mutattak be egy másik román filmet, Cristi Puiu Sieranevada című kortárs családi drámáját, amely szintén nagyon jó fogadtatást kapott. A fesztiválnak egyébként szinte valamennyi programjában képviselteti magán a világszerte népszerű román filmgyártás.
A másik versenyfilm csütörtökön Cannes nagy felfedezettje és kedvence, a kanadai Xavier Dolan – a tavalyi zsűri tagja – hatodik filmjének bemutatója volt. Az alig 27 éves rendező másodszor kapott meghívást a versenyprogramba, s korábbi filmjeit is a fesztivál párhuzamos szekcióiban mutathatta be.
A Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című filmjét olyan francia világsztárokkal forgatta, mint az Oscar-díjas Marion Cotillard, Vincent Cassel, Nathalie Baye, Léa Seydoux és Gaspard Ulliel.
Az AIDS-ben 1995-ben elhunyt francia Jean-Luc Lagarce színdarabja alapján készült alkotás megosztotta a közönséget, sokan tapsoltak a sajtóvetítés végén, de huhogásokat is lehetett hallani, az első kritikák viszont egyetértenek a rendezővel abban, hogy eddig ez a legjobb és a legteljesebb filmje.
A történet főhőse maga a homoszexuális író, aki 12 év után felkeresi a vidéken élő családját, hogy bejelentse betegsége miatti közelgő halálát. Gyerekkora helyszínén családi viszályokat és magányos embereket talál, így anélkül utazik el, hogy elárulná a titkát.
Xavier Dolan korábbi filmjeihez hasonlóan a történet központi figurája a fiát őszintén szerető anya (Nathalie Baye), míg az apa teljesen hiányzik. A sikeres öccsére féltékeny agresszív és szenvedő testvért Vincent Cassel alakítja. A szerencsétlen és hisztérikus húg szerepében, akinek minden vágya ellenére nem sikerül kapcsolatot teremtenie az idealizált testvérével, Léa Seydoux látható. Egyedül a Marion Cotillard által megformált ügyetlen, de túlérzékeny és a családi hisztériából teljesen kimaradó sógornő érti meg, hogy miért látogatta meg őket annyi év után Louis.
Ő Louis titkának őrzője, az egyetlen, aki olyannak látja Louis-t, amilyen tényleg
– mondta a rendező a cannes-i bemutató előtti sajtótájékoztatón.
Az előző filmjeihez képest sötétebb tónusokkal dolgozó rendező a lehető legközelebbről mutatja meg szereplői arcát és testét a nyomasztó családi hangulatban, ahol mindenki egyszerre beszél, és állandóan kiabál a többiekkel.
A közeli képekre azért van szükség hogy megmutassuk azt, ami nincs kimondva
– hangsúlyozta Xavier Dolan.
