A megszűnőben lévő európai szociális rendszer kiszolgáltatott kisembereiről készítette a brit Ken Loach Én, Daniel Blake című filmjét, amelyet nagy sikerrel mutattak be pénteken a 69. cannes-i fesztivál hivatalos versenyprogramjában.
A Felkavar a szél című filmjével tíz évvel ezelőtt Arany Pálmát nyert nyolcvanéves rendező 19. alkalommal kapott meghívást a seregszemlére, ahova ismét erősen társadalomkritikus filmmel tért vissza.
Az Én, Daniel Blake főhőse egy 59 éves özvegy asztalos, akinek a szívrohama után az orvosa nem tanácsolja, hogy visszatérjen dolgozni, miközben a társadalombiztosítás illetékesei alkalmasnak ítélik a munkára. Az angliai Newcastle-ben játszódó történet címszerepét Dave Johns színházi színész alakítja.
A férfi kafkai útvesztőbe kerül a munkanélküli hivatal bürokráciájában, amiért nem tudja az internetet kezelni és elfogadható életrajzot írni. Emberség és megértés helyett azonban a szabályok be nem tartása miatt folyamatosan pénzelvonással fenyegetik a hivatalban. Az elesett, de büszke férfi csak a fiatal fekete bőrű szomszédjánál és egy gyermekeit egyedülő nevelő anyánál talál szolidaritásra, aki szintén áldozata a rendszernek, és amely ellen együtt veszik fel a harcot.
Megdöbbentő helyzet, hiszen mindez nemcsak az én hazámban jelent problémát, hanem egész Európában
– mondta a rendező a tapssal jutalmazott sajtóvetítést követő sajtótájékoztatón.
A legkiszolgáltatottabb emberek szenvednek a segélyek megvonása miatt. Azt üzenik nekik, hogy a saját hibájukból lett szegények. Európában egy olyan igaz baloldalra lenne szüksége, amely meghallja végre az embereket.
Ken Loach szerint a munkaügyi hivatalok célja nem az emberek támogatása, hanem az, hogy olyan akadályokat állítsanak eléjük, amelyek miatt kiszorulnak az állami segélyezési rendszerből és magukra maradnak. Ezzel a rendszer „potenciális öngyilkosokat” hoz létre – fogalmazott a rendező.
Az angolszász sajtó üdvözölte, hogy Ken Loach a korábbi filmjeihez hasonló finomsággal, haraggal és emberséggel beszél marginalizálódott emberekről, a Variety filmes szaklap „a lelket megérintő társadalmi drámának” nevezte a filmet.
Ken Loach egyébként a Brexitet, azaz Nagy Britanniának a Európai Unióból való esetleges kilépését érintő kérdést „nagyon nehéz” problémának nevezte.
Ha kilépünk Európából, egyértelmű, hogy a brit kormányok még inkább csökkenteni fogják a piaci szabályozást, és gyorsabban fogják leépíteni a társadalombiztosítást, rombolni a környezetet, és végül szélsőjobboldali kormányunk lesz
– mondta a rendező, aki szerint az Európai Unió a privatizáció, a szabályok és a társadalombiztosítás lebontása felé haladó „neoliberális projekt”, amely ellen nem egyértelmű, hogyan érdemes felvenni a harcot.
Lehetséges, hogy ha Európában maradunk és szövetséget alkotunk más európai baloldali pártokkal, jobban járunk, de ez most egy nagyon veszélyes pillanat
– mondta Ken Loach.
A pénteki nap másik versenyfilmje a radikális alkotásairól ismert Bruno Dumon francia rendező Ma loute című burleszk és fantasztikus tragikomédiája. Az észak-franciaországi tengerparton 1910-ben játszódó történet főszereplője egy vérfertőző, dekadens nagypolgári család az Oscar-díjas Juliette Binoche, Fabrice Luchini és Valeria Bruni Tedeschi főszereplésével. A groteszk nyaralók egy helyi kannibál halászcsaláddal találják magukat szemben, miközben a két család gyermekei között szerelem szövődik.
