Anyák napjához közeledve az anya gyermeke egyre jobban elgondolkodik azon, mi is volna ilyenkor a legmegfelelőbb ajándék, amit átadhat. Eleinte óvodai, iskolai ünnepségek, dalokkal, versekkel, orgonával, ami minden bizonnyal anyának is nagy öröm munka után. Majd évek át bonbon és egyéb édesség, majd egyre tudatosabbak leszünk, ügyelünk családtagjaink vércukrára is, így marad a virágcsokor. Mi lenne azonban, ha a gyermeki szeretet kifejezése helyett inkább a feltétlen anyai szeretetet ünnepelnénk? Mert lényeges belátni, és mindig tudni
ameddig csak élek, az anyám leszel.
Ez Robert Munsch magyarul frissen megjelent kötetének, az Örökké szeretleknek a központi gondolata. És a feltétlen szülői szeretetről vajon kinek lehetnek többrétűbb tapasztalatai, mint az egykor árvaházban dolgozó amerikai-kanadai szerzőnek. Az először 1986-ban megjelent kötet egy dalocska köré épül. Egy olyan dal köré, amelyet Munsch hosszú ideig képtelen volt elénekelni: a dalt ugyanis két halva született gyermekének írta. Az idő múlásával Munsch a dal köré egy egyszerű, ritmikus prózát is írt. Az így megjelent könyvet pedig már három örökbefogadott gyerekének ajánlhatta. És persze saját szüleinek.
Mert a történet, amelyet áthat az élet múlása felett érzett melankólia, csak részben szól gyerekeknek. Mint ahogy Munsch kanadai kiadójának tapasztalata is mutatta: egyre több felnőtt vásárolta meg a kötetet saját szüleinek.
Munsch prózáját Szabó T. Anna ültette át magyarra, és megfelelően adja vissza az angol eredetit ritmusát, amit máskülönben a szerző előadásában az interneten meg is lehet hallgatni. Mert e kötetnél részben az előadásmód az, ami döntővé válik. És hogy a kokainista, mániás depressziós kanadai előadásmódja volna az etalon? Nem feltétlenül. Ami kihívást jelent ebben a kötetben, hogy mindenki megtalálja azt módot, azt a hangot, amiként és amin ezt az egyszerű történetet úgy tudja előadni, hogy az gyermekének is valódi élményt nyújtson.
Az élmény maradandóságában ugyanakkor mindenképp nagy szerepet játszanak a könyv illusztrációi. Az előadásmód ezért csak részben döntő. Ugyanis Megyeri Annamária gyönyörű rajzai akár szöveg nélkül, önmagukban is megállják a helyüket. Jó a könyvet egyszerűen csak lapozgatni is. Így ha éppen fáradtak vagyunk már ahhoz, hogy az Örökké szeretlek-dalocskának dallamot találjunk ki, vagy Munsch mintájára a vécén lehúzott óra hangját utánozzuk, adjuk csak oda a gyereknek a könyvet, és ő boldogan fogja lapozgatni. Ahogy felnőttként, mi is boldogan nézegetjük.
Robert Munsch: Örökké szeretlek, Manó könyvek, 32 oldal, 2490 Ft, itt kedvezményesen 1992 Ft
