Seregtelen hadvezér
áll a síkon magában,
némán áll a zöld legyek
dögkereső rajában.
Orra hullaszagtól és
romok sűrű porától
megremeg, de ő csak áll,
áll és mégse vádol
renegátot, árulót,
igaz ügye ellenébe
alattomban fordulót.
Szegény, árva hadvezér,
átverte a serege,
nem jöttek el, üzentek:
derék vezér vegye be,
ostromolja egyedül
rejtekét az erősnek,
míg ők békén maradnak
ártatlanul nagy hősnek.
Ráborul az éjszaka,
illik hozzá, szegényhez
a Josef K. végszava.
2016. április 2.
