9. FEJEZET
Az életmentők gyorsan és némán dolgoztak.
Andreas és Fredrik két egyenruhás rendőrrel, akik automata pisztollyal és sisakkal voltak felvértezve körbeállták az eszméletlen férfit. Mindnyájan a mentős kollégák dolgos kezére irányították zseblámpáik fényét.
A megsebesített férfi öltözete eltért a többi áldozatétól. A kertben talált tetemek mezítlábosak voltak, és azt a benyomást keltették, hogy a férfiak kapkodva hányták magukra a ruhát. Ennek az embernek itt be volt kötve a cipőfűzője, a farmerján feszesre húzta az övét, és egy vékony V kivágású pulóvert viselt az inge fölött. Ez leginkább arra utalhat, hogy ébren volt, amikor az elkövetők megérkeztek. Mit a fene? Talán ismerték egymást?
A fej rejtve maradt, az életmentő sárga háta eltakarta, de Fredrik eleget látott a fénylő arcból miközben a segítségre várt, és a férfi légútjait próbálta szabaddá tenni. Ahogy a szája félig nyitva volt, pirosas-fehéres hab tört elő. Szőke haja vérben tocsogott. Csak a halk, szabálytalan hörgése jelezte, hogy még van élet a testében. A férfi körülbelül negyvenévesnek látszott. Fredrik rosszul volt a gondolattól, milyen régóta fekhet itt így, mialatt a fémajtó szöveteket, porcokat, csontot pusztított.
Hatalmas a túlélés ereje. Régebben is látott már ilyet. Megkínzott testek különböző véres helyszíneken. Összegörnyedve és némán feküdtek, mint a holtak. De aztán kiderült, hogy mélyen, legbelül, a magzati pózban ott pislákolt egy reményteli láng.
Hogy érdemes volt-e kitartani?
Találkozott néhány ehhez hasonló emberi maradvánnyal később. A tanúk padján. A rehabilitáción. Sebhelyek, transzplantált bőr mesélt arról, hogy a test lassan kezdte visszanyerni a formáját, acélszálak és csavarok segítségével. De a szemek! A halk, ellenőrizhetetlen hangok. A remegés. A család és a barátok tapintatos részvéte. A csordogáló nyál és a felnőtt pelenkák vizeletszaga. Nem! A rohadt életbe is! A büdös francot éri meg! Ki az ördög akar túlélni egy ilyet?
– Mit gondolsz?
Fredrik a mentőorvos tekintetét kereste, amíg a többiek a hordágyra erősítették a köteleket. Az orvos nem válaszolt. Összeszorította a száját, és csak a fejét ingatta.
– Mi fegyveresen átkutatjuk a hely többi részét is. Synne parancsára.
Andreas átnyújtotta neki a fegyvertokot a félautomata Heckler & Koch pisztollyal. A kemény polimer anyagnak volt súlya. Fredrik ellenőrizte a tölténytárat, és magára húzta a golyóálló mellényt. Folyt róla a víz. Nem volt nyugtalan. Eddig nem. A fegyvertől lett ideges. Nem szerette sem a pisztoly súlyát a combjánál, sem pedig az érzést, amikor a kezében tartotta. Emiatt nem is volt jó lövő. Észrevette Andreas pillantását. A pszichológus pillantása. Egy pillanat múlva a kollégája meg fogja kérdezni. Fredrik megelőzte.
– Jól vagyok.
Az automata pisztolyokkal felfegyverzett rendőrök felsorakoztak az ajtó előtt a folyosó mindkét oldalán. Lehúzták a védőplexit az arcuk elé, és várták, hogy megadja a jelt.
Csupán egy halk kattanás hallatszódott, amikor feltárult az ajtó. A belső tér fénye elvakította őket. Fredriknek pislognia kellett, mielőtt egészen ki tudta volna nyitni a szemét. A két egyenruhás már bent volt, futva, előredőlve mindegyik a maga oldalán, fegyvereik tüzelésre készen. Andreas az ajtóban állt, fegyverét maga előtt tartva.
A szoba akkora volt, mint egy osztályterem. A falakat és a plafont vakító fehérre festették. A fény a plafonon lévő, két csupasz neoncsőből származott. A padlót borító szürke, fényes linóleum különösen jól kivehetővé tette az ajtónál elterülő vértócsát. Az oldalfalak mentén munkapadok álltak, rajtuk reagens csészék, pipetták, összetört üvegek, csipeszek, műanyag állványok és más tudományos felszerelés. A felső szekrényekben lombikok, mérlegek, átlátszó műanyag poharak és még több tartóban sorakozó reagens csésze. A padok alatt hűtők és gáztartályok voltak.
Nyilvánvalóan egy laboratórium. A szoba egyik végében újabb ajtó állt résnyire nyitva. Az egyenruhások benyomultak.
– Tiszta! – üvöltötte az egyikük.
Fredrik levetette magáról a mellényt. Szomjas volt. A szíve hevesen vert a mellkasában. A pulzusa rövid és gyors volt. Izzadt.
– Mi a franc ez a hely? – kérdezte Andreas hangosan. – Biztosan nem az imagyűléseket tartották itt.
Fredrik szólt a rendőröknek, hogy értesítsék Synnét, meg szükség van egy technikuscsapatra.
– És valakire, aki ért a kémiához. Valaki, aki képes elmagyarázni nekem, mi a szar ez itt!
Letérdelt az egyik hűtőszekrény elé. Óvatosan kinyitotta az ajtaját. Üres. Ellenőrizte a következőt. Az összeset. Mind üres volt.
Ön Kari Lise Wetre számát hívta a Keresztény Néppártban. Köszönöm, hogy hívott. Sajnos nem tudom a hívását fogadni, de küldjön szöveges üzenetet és visszahívom. Amennyiben sajtóinformációról van szó, forduljon Tina Holten tanácsadómhoz. Szép napot kívánok!
Lapozz Tovább a 10. fejezetre!
