A honfoglaló magyarok nagy számban végeztek koponyalékelést, úgynevezett trepanációt. Legtöbbször a harctéri fejsérüléseket gyógyították a koponyalékelés módszerével a sámánok. Ekkor teljesen átvágták a koponyafalat, hogy csökkentsék a fejfájást vagy a folyadék felhalmozódását, s megmentsék a sebesült harcos életét. A fejbőr a beavatkozás után begyógyult, de a nyílások megmaradtak: ezek mérete rendkívül különböző, akár több centiméter átmérőjű is lehet.
A jelképes koponyalékelést a mentális betegségek esetén alkalmazták a sámánok: a koponyacsont külső rétegét távolították el kizárólag felnőttek, főként férfiak koponyájáról. A véséseknek rituális célja volt, amellett, hogy rendkívüli fájdalmakat is jelenthettek. Úgy gondolták ugyanis, hogy az őrültnek, bolondnak ítélt betegbe ezeken a vágatokon keresztül juthat vissza a „bolygólélek”, mely korábban elhagyta.
A koponyalékelést mind a mai napig használja modern formában az orvostudomány, emellett a módszer nyelvünkbe is beépült: az „agyafúrt” kifejezés ugyanis valószínűleg ebből a beavatkozási módszerből ered.
A március 11-én megnyílt Kincsek-Titkok-Aranyak című kiállításon több, sebészeti és rituális céllal meglékelt koponyát is láthatnak az érdeklődők a nagyszentmiklósi aranykincs másolatai, valamint az avarok és a honfoglaló magyarok fémművességét és ötvösművészetét bemutató tárgyak mellett a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.
