Friderikusz Sándor szerint az az újságíró, aki meg akarja őrizni személyisége integritását, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy milyen közegben jelenik a nevéhez köthető produkció.
FRIDERIKUSZ SÁNDOR NYILATKOZATA
Ezen a héten kedden a Blikk című lap valótlan állításokat tartalmazó cikke nyomán szinte valamennyi hírportál arról tudósította a közvéleményt, hogy miközben a TV2 számos egykori és jelenlegi munkatársa nem hajlandó a nevét adni a csatorna új, propagandisztikus célokat szolgáló “hírműsoraihoz”, én a Pulitzer-emlékdíjas, Prima Primissima-díjas újságíró, bezzeg visszatérek, méghozzá “a Napló riportereként”.
Nos, nem térek vissza a Napló riportereként!
Az viszont tény, hogy az Összezárva Friderikusszal című műsor áprilisi folytatásához már minden előkészület megtörtént, és bár a következő kilenc adásra szóló szerződést még nem írtam alá, az első felvételt most hétvégére terveztük. Tény az is, hogy az elmúlt napokban, amikor visszanéztem a TV2 “új” híradóit, a Tények adásait, különös tekintettel arra a botrányra, amely előbb a pedagógussztrájk vezérszónoka, Pukli István, napokkal később az Együtt alelnöke, Juhász Péter üldözését és lejáratását szolgálta, erőteljesen érlelődött bennem az elhatározás, hogy nem folytatom az Összezárva Friderikusszal című műsort sem. És nemcsak bennem érlelődött ez: a hét elején az Összezárva gegcsapatának számomra legfontosabb tagja arról értesített, hogy a továbbiakban nem vállalja a munkát a TV2-nél tapasztalt anomáliák miatt.
Érlelődött tehát az elhatározásom, noha szerettem és szívesen csináltam ezt a műsort – még akkor is, ha nem minden korábbi vendég volt kedvemre való –, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy televíziós műsorkészítő, ha integer személyiség, nem tekinthet el attól a közegtől, amelyben a produktuma helyet kap, nem legitimálhat a jelenlétével olyan törekvéseket és magatartásokat, amelyeket mélységesen megvet és elítél.
Mindezeken tehát már napok óta gondolkodtam, amikor jött kedden a fals Blikk-“híradás” (“Friderikusz a Napló riportereként tér vissza”), amely azon nyomban megoldotta a dilemmámat. Köszönet érte a névtelen hírforrásnak, mert pár napon belül újra bebizonyította, hogy az elemi szakmai és erkölcsi szabályokra ily’ mértékig fittyet hányó közegben nem szabad dolgozni, azaz minden érintkezési felületet is meg kell szüntetnem azzal a tévécsatornával, amely tudtomon és akaratomon kívül rossz híremet kelti, kikezdi a szakmai és emberi hitelességemet.
Nem leszek tehát a TV2 új Naplójának riportere, sőt, legnagyobb sajnálatomra arról is lemondok, hogy folytassam az Összezárva Friderikusszal-t.
A nézőktől pedig, akik szerették ezt a műsort, elnézést kérek, azok nevében is – mert ők úgysem fogják megtenni –, akik ismét, nem először, olyan helyzetet idéztek elő (a TV2-nél), amelyet tisztességes és professzionális műsorkészítő már nem vállalhat.
Budapest, 2016. március 23.
Friderikusz Sándor
