Azért jók a virtuális túrák, mert soha nem lesznek annyira megrendezettek, mint egy állóképes fotózás, amelyhez be lehet világítani, rendezni a teret, el lehet tüntetni a nem oda illő tárgyakat. Minden ilyen túra őszinte, a nézők ugyanis a valóságra kíváncsiak, akár egy színházi belső teret, akár egy szállodai szobát szeretnének megtekinteni – mondja Torma Krisztián, aki szerelemből készítette el az Átrium Film-Színház virtuális túráját.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Mátészalkáról származik, Láng Annamária színésznővel járt egy középiskolába, szabadidejükben pedig a helyi művelődési központban zenéltek egy közös baráttal.
Volt két rossz gitárunk, Annamari pedig hozott egy melodikát. Egy-két számot előadtunk a magunk örömére. Ketten zeneiskolába is jártunk, én 7 évig hegedültem
– emlékszik vissza Torma Krisztián. Mindkettőjük édesapja a művelődési házban dolgozott, így szabad bejárásuk volt a színházterembe, sőt, a kulisszatitkokat is megismerték. Annamari Budapestre került, Krisztián pedig az érettségi után felült a vonatra, és meg sem állt Veszprémig.
– Már gimisként a művészbejárón keresztül szemlélted a színházi világot. Hová sodort a kíváncsiságod?
– Veszprémben jártam egyetemre, műszaki menedzserként diplomáztam, majd Budapesten folytattam a tanulmányaimat design- és művészetmenedzsment szakon, mellette pedig lakberendezést tanultam.
Szakmai ártalom, hogy amikor tudomásomra jut egy kihasználatlan kulturális tér híre, mindig eljátszom a gondolattal, hogy miként lehetne átalakítani, berendezni, hasznosítani. Még 2012-ben olvastam, hogy megújul az Átrium, és film-színházként fog üzemelni.
– Milyen emlékeid, élményeid vannak az Átriummal kapcsolatban?
– Ha lehet azt mondani, itt dolgozom. Budán élek, és szabadúszóként dizájnnal foglalkozom. Néhány éve egy olyan helyet kerestem, ahová napközben is be lehet ülni, üzleti szempontból alkalmas a tér, kényelmesek a székek, ahová megbeszéléseket is szervezhetek, mert központi helyen található. Az Átrium fontos bázis, munkahely és találkozóhely, közel van a lakásomhoz, ráadásul a kutyámat is beengedik. Jó érzés ide betérni.
Csodálattal, és bevallom, némi irigykedéssel konstatáltam, hogy többségében magánerőből működik egy ilyen multikulturális intézmény Budán. Régi vágyam, hogy egy hasonló közösségi helyet hozzak létre a magam szakterületén.
– Melyik a kedvenc helyed itt?
– Az előtérben szeretek inkább a szélére húzódni, különösen, ha a gép előtt dolgozom vagy megbeszélésre jövök be, itt a színházteremben pedig az első sorokban jó ülni, itt még érezni a színészek auráját, áthatol az első sorok között.
– Akkor, ahol most ülünk, az ötödik sor széle, egy ideális hely?
– Igen, mert az itt játszott darabok többsége megkívánja a közelséget…
– Őszinte műfaj, akárcsak a fotózás…
– Gyerekkorom óta fotózom, én még a Praktica filmes, analóg tükörreflexes fényképezőgépen tanultam meg az alapokat. Ennek köszönhetően ha megnyomom az automata gombot a digitális gépen, pontosan tudom, mi történik a háttérben.
– Digitális csúcsszuper fényképezőgép vagy okostelefon?
– Előbbi. Gyakorlatilag csak projekt szinten fotózok, így nem árt az elérhető legjobb felszerelést használni.
– Saját ötlet volt, hogy bejárható legyen virtuálisan is a Margit körúti multikulturális tér? Ismét a gyerekkori kíváncsiságod hajtott?
– Alig vártam, hogy ebben a régióban is elérhetővé váljon a Google Inside View vagy Google Belső Nézet, a keresőbe és térképbe integrálható virtuális túra, amely egy látványos térbemutatási technológia az interneten. A helyszín adta magát, ide járok, beszélgetek a vezetőkkel, szóba került, mivel foglalkozom, milyen terveim vannak.
– Megfelelő helyen, a megfelelő időben…
– Valahogy így. Az egész alapja egy speciális fotózási mód, a gömbpanoráma. Egy pontból minden irányba felvételt készítünk, majd összerakjuk a célszoftver segítségével egy gömbbé, így körbetekinthetünk a térben. Ha több gömbpanoráma felvételt készítünk több ponton, ezek összeilleszthetőek, így átléphetünk egyikből a másikba, egy igen izgalmas és látványos virtuális túra készülhet. Így valósult meg az Átrium virtuális túrája is.
Speciális hardver, szoftver és tudásigénye van ennek a technikának, amelyet hónapokig tanultam, fejlesztettem, bújtam a külföldi virtuális túrákat. A kedvencem a Google Cultural Institute, ennek segítségével a világ múzeumainak és archívumainak tárlatait és gyűjteményeit tekinthetjük meg virtuálisan. Ugyanolyan dokumentálásra alkalmas, mint régen a fekete-fehér fényképezés.
– Koncepció volt, hogy üresek legyenek a terek?
– Eldönthető, hogy üres vagy nézőkkel, vendégekkel teli helyszínt rögzítsünk. Színházi térben szerencsésebb, ha nincs ott a közönség, a kinti előtér a kávézóval pedig tudatos döntés eredménye, hogy üres maradt, steril, jobban érvényesül a belső. Van olyan étterem, amelyik azt szereti, ha tele van, mert így azt sugallja, hogy mindig vannak vendégei.
Ez egy őszinte műfaj, egyedi megoldásokkal.
– Azt azért áruljuk el, hogy szerelemből, azaz ingyen készítetted el a felvételeket, több napot dolgoztál a projekten…
– Nekem általában hamarabb megvannak a vállalkozásaim CSR-tevékenységei, mint az üzleti. Ebből a projektből inspirálódva azonban több koncepció megvalósításán is dolgozom, az egyik az úgynevezett On-the-Stage-360. Láttam egy német fotós képsorozatát, a kulisszák mögül fotózta az üres színpadon át a nézőteret. Egészen szokatlan látványt nyújt az üres tér, leghátulról tekint kifelé, ez egy sajátos nézőpont, ritkán látni ilyet. Az alkotó, a színész szemszögéből mutatja meg a teret, az üres színpadot és a nézőteret, megvilágítva.
Akár egy-egy bemutatóhoz is készülhet egy 10-12 képből álló sorozat, akkor már díszlettel, színészekkel, a szereplők szemszögéből mutatva a teret. Az ötlettel már megkerestem színházakat, az Átriumnak is készül egy On-the-Stage-360 gömbpanoráma.
A Torma Krisztián által készített virtuális túra során bejárható az előcsarnok, a nézőtér, szokatlanul, üres állapotában, sőt, még a színpad is kipróbálható. Barangolás itt!
