A párizsi Musée du Luxembourgban nyílik kiállítás kedden a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének nyolcvanöt remekművéből, többek között Dürer, Veronese, El Greco, Tiepolo, Cézanne, Rippl-Rónai és Vaszary munkáiból.
A Szépművészeti Múzeum jelenleg zajló felújítása alkalmat teremt arra, hogy az intézmény gazdag gyűjteménye Nyugat-Európa nagy múzeumaiban is bemutatkozhasson, Milánóban például egy hónapja zárt egy nagyszabású válogatás a budapesti intézmény csúcsműveiből.
A válogatás a magyar és francia szakemberek közös munkája volt, melynek során arra törekedtek, hogy a párizsi látogatók számára is érdekesen adják vissza a gyűjtemény egyediségét. Nem egyszerűen a főművek felsorakoztatása volt a cél, hanem a különböző európai műhelyek és stílusok egymásra hatásának felvillantása.
A tárlat a késő középkor művészetétől indul, egy olyan korból, mikor Luxemburgi Zsigmondtól Mátyásig a magyar művészet első virágkorát élte.
Nem tudtunk ellenállni a csábításnak, hogy a három legnagyobb német reneszánsz mester képeit egy teremben helyezzük el
– vallották be a kurátorok a német reneszánsz szekcióról, amelyben a látogató egymás mellett láthatja többek között Dürer Férfiportéját, Cranach Saloméját (fenti kép) és Altdorfer Keresztrefeszítését.
Elsősorban az észak-olasz mesterekre koncentrál a Cinquecento terme, ahol a Leonardónak tulajdonított lovas szobor mellett Tintoretto, Boltraffio és Bassano vásznai néznek a közönségre. Az érett reneszánsz korát a vallásos festészeten keresztül közelítik meg a kurátorok, akik – egymás mellé helyezve El Greco és Veronese festményeit – stiláris hasonlóságokat éppúgy felmutatnak, mint tematikai párhuzamokat, például Ribera és Blanchard Szent Jeromos képei között.
A kurátoroknak a válogatás során szabad bejárásuk volt a Szépművészeti mindegyik gyűjteményébe, így grafikák is bekerültek: a holland aranykor gazdag anyagába például a legnagyobb mester, Rembrandt egyik rajza.
Korszakokon és stílusokon átívelve vizsgálja az emberi arc ábrázolásának lehetőségeit a Karakterek terme, ahol mások mellett Rubens egy fejtanulmánya, Mányoki Önarcképe vagy Goya és Manet nőalakjai lépnek párbeszédbe, de egymás mellé kerültek Messerschmidt karakterszobrai és Munkácsy Ásító inasa is.
Az „új festészet” impozáns gazdagságú anyaga jól megmutatja, hogy a 19. század végére a magyar művészet beérte Nyugat-Európát. Mindezt a párizsi közönség számára a Monet, Cézanne, Seurat és Gauguin képei mellé helyezett Munkácsy-, Ferenczy- és Szinyei Merse-vásznak bizonyítják. A látogatótól szimbolista és modernista képekkel búcsúzik a tárlat, Rodin, Stuck, Kokoschka és Schiele munkái mellett a magyar festészet olyan csúcsműveivel, mint Vaszary Aranykora és Rippl-Rónai Kalitkás nője.
A július 10-ig látogatható kiállításhoz a Musée du Luxembourg számos magyar vonatkozású kísérőprogramot is szervez.
