A műtárgypusztítás csak paraván – mondja Kalla Gábor régész-asszírológussal, az ELTE-BTK Régészettudományi Intézetének docense a magyarmuzeumok.hu oldalon.
A műtárgypusztításnak nem voltak hagyományai:
Természetesen ez nem egy mélyen, a vallásban gyökerező kulturális attitűd, hanem a politikai fundamentalizmus része. Bár vannak előzményei a történelemben, újra és újra feltűnik, a jelenkorban mégis újnak számít. Egyértelműen politika által vezérelt magatartásformáról van szó. Jól jelzi ezt, hogy nemcsak képeket, ember és állatábrázolásokat semmisítenek meg, hanem egész monumentális műemléképületek esnek áldozatul. Ha ez egy általános jelenség lett volna, akkor igen kevés dolog maradt volna ránk a muszlim területeken. Egyes helyeken viszont tudjuk, hogy általánosabb gyakorlat volt az előkerült régi képek elpusztítása, ez a helyi imámtól függött. Ilyen hely volt Mószul, nem véletlen, hogy az európai ásatások előttről egyetlen asszír szobor vagy dombormű sem ismert, pedig tudjuk, hogy kerültek elő ilyenek.
Mi áll a műemlékpusztítás hátterében?
…a látványos műemlékpusztítás egy olyan paraván, amely mögött az illegális ásatásokból szerzett, vagy ásatási raktárakból rabolt tárgyak kereskedelmének ideológiai szempontból cinikus támogatása és megadóztatása áll. Egy korábban is létező probléma eszkalálódott nemcsak Szíriában, hanem egy évtizeddel korábban Irakban is. Nagy viták vannak arról, hogy milyen mértékű az Iszlám Állam így szerzett jövedelme. Egyes szakértők nem látnak olyan mértékű élénkülést a műkincspiacon, amelyből olyan hatalmas jövedelmekre lehetne következtetni, mások szerint a fundamentalisták jövedelmének egy harmada innen származik. Nehéz tisztán látni egy alapvetően illegális kereskedelem esetében, de érdemes néhány biztos adatot megemlíteni. 2011 és 2013 között az amerikai vámhatóság adatai szerint 145 %-kal nőtt a szíriai kulturális javak importja és 61 %-kal az Irakból származóké.
A bűnszervezetek és a régészek hallgatólagos megállapodása:
Bűnszervezetekkel szembeszállni sohasem volt veszélytelen. Még békeidőben is volt a régészeknek egy hallgatólagos megállapodása a rablóásatókkal, hogy nem keresztezik egymás útját. A rablók nem mennek olyan lelőhelyre, ahol hivatalos ásatások vannak, és amelyeket őrök vigyáznak, a régészek viszont, ha illegális feltárásokat látnak egy elhagyatott helyen, nem közelítenek azonnal, hanem hagyják őket eltávozni. Ilyen esettel én is találkoztam Szíriában személyesen, egy helyi régészeti felügyelő kíséretében.
