Frissen – Egyenesen a Műteremből címmel tíz kortárs magyar művész legújabb alkotásaiból nyílt személyes hangulatú tárlatsorozat pénteken a Műcsarnokban.
A kiállítás nem egy friss évjáratot mutat be, hanem az alkotás szabadságát szeretné vizsgálni kilenc teremben tíz művésszel és ugyanennyi kurátorral.
A tárlaton 37 és 70 év közötti alkotók szerepelnek, nagy részük jelentős életművet mondhat már magáénak. A kiállítást dominálja a festészet; a válogatás sajátossága, hogy minden kiállító az érzéki-konkrét szférában mozog, többeket erős szálak fűznek a fotórealisztikus ábrázolásmódhoz.
Jovián György valós és átlátható rendezett tereivel a magyar festészet szürnaturalista tradícióit is megidézi, míg Nyári István gegekkel és iróniával fűszerezett, orgiasztikus tárgydömpingje itthon ismeretlen festői szemléletet közvetít. Barakonyi Zsombor utcaképi történései látszólag hűen követik a látványt, de valójában finoman beépítik a fikciót a valóságba.
Pika a legbeszédesebb festő, a narratív előadásmód híve, képeivel aktuális művészeti kérdésekkel igyekszik felpiszkálni a nézőt, Ütő Gusztáv magatartásmódja azonban éppen ennek ellentéte: tömör, sokszor plakátszerű hatásokat alkalmazó motívumvilágának elemei jelképek. Halász András megfestett alakjai és tárgyai önmagukra utalnak, közvetlenségük, nyitottságuk fogja meg a nézőt.
Lábass Endre terét kettéosztotta: bent az elzárt műterem, kint a fényképezőgéppel szürkére festett, színes valóság. Az egyetlen grafikusnál, Orosz Istvánnál a ritmus uralkodó, tiszta, precízen átgondolt térben jelenik meg. A tárlat legfiatalabb alkotója, egyetlen szobrásza és női alkotója Rabóczky Judit, aki párbeszédet folytat a zenész és képzőművész Georgiosz Tzortzoglou-val – mondta a kiállításról Nagy T. Katalin művészettörténész.
A március 26-ig látogatható kiállítás alapkoncepciója, hogy a meghívott művészek saját tereikben egy régi fogalomhoz, a műteremhez is kapcsolódjanak, amely egyszerre tartja meg mitikus elzártságát és mutatja meg titkos zugait.
