Bosnyákul: Smrt u Sarajevu, Angolul: Death in Sarajevo, Francia-Bosznia-Hercegovina koprodukció, Rendező: Danis Tanovic
- A Halál Szarajevóban című film a 66. Berlinálén a Zsűri nagydíjával az Ezüst Medvét kapta
Írta: Ferber Katalin, Berlin, 66. Berlinale
A rendező szerint alkotása Bernard-Henri Levy Európa Szálló (Hotel Europe) című színdarabjából merítette a film alapötletét. Történetben látjuk a történelmeket, nem tévedés, a térség történelmeit, attól függően, hogy szerb, horvát, vagy éppen bosnyák résztvevő interpretálja.
A film talán éppen ezért választja a párhuzamosan zajló drámákat. A helyszín a szarajevói Hotel Inn, ahol nekünk, a volt Jugoszlávia szomszédságában élőknek nagyon ismerős drámát láthatunk. EU-delegációt várnak a szállodába. A delegáció a helybeliekkel együtt emlékezik meg Gavrilo Princip 1914-ben elkövetett merényletéről, ami után kirobbant az első világháború. Nem amiatt, mondja az egyik történész.
Interjúk készülnek, történész, építész s egy, az akkori merénylővel azonos nevű szerb fiatalemberrel, aki felmenőjét hősnek tartja, családja ma is ünnepli a merénylőt és a merényletet.
A szálloda belső viszonyai katasztrofálisak. A biztonsági őr olykor felszippant egy kis kokaint, miközben feleségét egyre agresszívabban próbálja lebeszélni egy új heverő megvételéről. A szálloda menedzsere az alagsorban működtetett sztriptízbár és szerencsejáték-tulajdonostól próbál pénzt szerezni, hogy a két hónapja elmaradt béreket kifizethesse. A szálloda alkalmazottjai sztrájkot kezdenek, s vezetőjüket a maffia emberei verik félholtra.
A szálloda mosodájának legrégebbi dolgozója veszi át a sztrájk irányítását, lánya pedig, aki minderről sikertelenül próbálja lebeszélni, elveszti vezetőhelyettesi állását a szállodában.
A francia színész, aki Levy színdarabjának monológját próbálja szállodai szobájában, biztonsági kamerákkal körbevéve, Európa többszörös haláláról beszél. Miként élhet Európa, ha ily sokszor meghalt, kérdezi. Meghalt, amikor Ferenc Ferdinándot agyonlőtte Princip, meghalt Auschwitzban és meghalt Szarajevóban, Szrebrenicában.
https://vimeo.com/154601861
Az interjú a névrokonnal katasztrófába fullad. A fiatal Gavrilo Principnél fegyver van, s miután heves vitába keveredik a kamera előtt a riporternővel a volt jugoszláviai háború bűnöseiről, majdnem egymásba szeretnek.
A bedrogozott biztonsági őr látván Gavrilo fegyverét, gondolkodás nélkül lelövi a szálloda folyosóján, hisz őt azzal bízták meg, hogy vigyázzon a francia színészre.
A film természetesen nem a fentiekről szól, hanem mindarról, ami Európa felelőssége. Nagyon sok részlet van az 1914-es merénylet áldásos hatásairól, csak éppen homlokegyenest ellenkező szempontok szerint. Gavrilo Princip a meginterjúvolt történész szerint szélsőséges, felbérelt terrorista volt, s a mai Gavrilo Princip szerint pedig nemzeti hős.
Nincs béke, holott csaknem két évtizede vége a háborúnak a volt Jugoszlávia területén. Nem a történelem egymással ellentétes, sőt a filmben gyakran egymást kizáró értelmezése a dráma, hanem az a szinte tapintható feszültség és csillapíthatatlan düh, mely ma is szerbek és horvátok, ortodox keresztények és muszlimok között feszül.
A film egyetlen szereplője, aki jókedvű, olykor viccel is, a szálloda alagsorában kártyázó maffiafőnök. Ő tudja, hogy mindez nem számít. Az egyetlen dolog, ami számára fontos, a nehézkesen működő intézmények gondjainak kihasználása. Ő ebből él.
A szálloda alkalmazottai pedig sztrájkolnak. Hátha az EU-delegáció felfigyel követeléseikre.
Ők is Európában bíznak. Ezek szerint Európa még mindig életben van.
