Hasonlóan Johann Wolfgang von Goethéhez, Thomas Mannhoz vagy Jean-Paul Sartre-hoz, Umberto Eco a senki által nem vitatott, hazájában és az egész világon is óriási tekintéllyel bíró értelmiségi típus képviselője volt – mondta Barna Imre, a pénteken 84 éves korában elhunyt világhírű olasz író József Attila-díjas magyar fordítója.
Bár ebből a típusból régen sem volt sok, a mai korban csupán nagyon kivételesen akad egy-egy ilyen személyiség, aki státusánál fogva
szinte kénytelen megnyilatkozni mindenről, ami a világban fontos.
Umberto Eco nem csupán népszerű regényeiben és tárcáiban, hanem filozófiai műveiben is képes volt közérthetően megfogalmazni és számos szempontból kibontani egy-egy témát vagy problémát. Eco számon tartotta műveinek fordítóit, akikkel személyesen is megismerkedett, válaszolt feltevéseikre és gyakran elébe is ment kérdéseiknek.
Az internet elterjedése előtt az olasz szerző körleveleket írt a fordítóknak, amelyekben gyakran le is rajzolt egy-egy problémát. Később előfordult azt is, hogy e-mailben elküldte a fordítóknak a kiadásra váró legújabb regényének még nem végleges kéziratát, amelyen a boltokba kerülés előtt több jelentős változást is eszközölt a fordítók egy-egy hozzászólásának, észrevételének hatására.
A rendszeres találkozók, konferenciák hatására egy “nagy családdá” vált az “Eco-fordítók közössége”, amelynek tagjait az évek múlásával egyre több fontos emberi kapcsolat fűzte össze.
Az olasz szerző életművéről szólva megkerülhetetlen A rózsa neve című regény, ugyanakkor Barna Imre saját személyes kedvencének a modern kor szinte összes őrületét feltérképező jellege, valamint a végső kérdések iránti nyitottsága, radikalizmusa miatt A Foucault-ingát tartja.
Barna Imre elárulta azt is, hogy az Európa Könyvkiadó gondozásában hamarosan nyomdába kerül Umberto Eco legutolsó, olaszul 2015-ben megjelent regényének (Numero Zero) magyar fordítása, amely a Mutatványszám címet fogja viselni.
Umberto Eco 1932. január 5-én Alessandriában született. A torinói egyetemen filozófiából doktorált, később tanított is itt. Harminckilenc éves korában a szemiotika professzorának, egyben tanszékvezetőnek nevezték ki a bolognai egyetemen, vendégprofesszorként előadott többek között a Yale és a Columbia egyetemen.
Első regénye, az 1980-ban megjelent A rózsa neve a nyolcvanas évek legnagyobb regényszenzációja lett. A humor és a játékosság elemeit sem nélkülöző, többrétegű mű középkori köntösbe bújtatott, kosztümös bűnügyi regényként és filozófiai alkotásként egyaránt olvasható. A regényből Sean Conneryvel a főszerepben nagy sikerű film készült.
Az első regény bravúrját többi regénye, A Foucault-inga (1988), A tegnap szigete (1994), a Baudolino (2000) és a Loana királynő titokzatos tüze (2004) nem tudta megismételni. 2010-ben megjelent A prágai temető című regényében az irodalom leggonoszabb karakterét kívánta megteremteni.
Az író több rangos irodalmi kitüntetést megkapott, többek között a Strega-díjat, a Médicis-díjat, a Cesare Pavese-díjat, az Asztúria Hercege Díjat, az Osztrák Állami Díjat, 2007-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként a Budapest Nagydíjat. Több egyetem díszdoktorává választotta.
