Titkos cirkuszi mutatványt kutatott fel és tanult meg két finn művész: Sanja Kosonen és Elice Abonce Muhonen a hajuknál fogva lógnak. Önállóan, saját kutatásaik alapján két év alatt sajátították el az ősi kínai tudományt, hogy aztán megalkossák a Hajánál fogva előadást. A produkcióban a hajjal, mint a nőiesség szimbólumával játszanak: finom nőből amazonná, vagy éppen hajuknál fogva rángatott szeretővé válnak.
Az emberek azt hiszik, már mindent láttak a színpadon, de ilyet a nagyrészük még soha… Ez merőben új – miközben nagyon, nagyon régi.
Sanja Kosonen hétévesen járt először cirkuszban, ott találkozott a hajon lógás művészetével, ami azonnal megbabonázta.
Ez volt az első cirkuszi élményem. Annyira csodálatos és erőteljes volt, hogy nem bírtam kiverni a fejemből.
Később kötéltáncos lett, találkozott Elice Abonce Muhonen trapézművésszel, akivel közös munkába fogtak.
Mivel a trapéz és a kötél nem igazán passzol egymáshoz, úgy döntöttek, utánajárnak a hajon lógás titkainak, elsajátítják azt, és előadást készítenek belőle. Az Kínából eredeztetett ősi mutatvány már önmagában is kuriózum: általában olyan nők hordozzák ezt a tudást, akiket a felmenőik avattak be annak rejtelmeibe. Sanja és Elice azonban nem örökölték, hanem gyerekkori álmukat megvalósítva küzdöttek meg érte. Két évig keresték a titkot, mígnem kifejlesztették a tökéletes technikát és a kontyot, ami nemcsak hogy elbírja őket, de még mutatványokra is képesek „lebegés” közben. Az így felélesztett régi trükkhöz hozzáadták a történetet, a friss, újcirkuszos gondolkodást, az elrugaszkodást a megszokottól, az újdonságra törekvést.
A hajhoz rengeteg kulturális jelentés kapcsolódik: egyszerre erős és törékeny, a nőiesség, de a hatalom szimbóluma is. Ugyanúgy kapcsolódik hozzá a szépség és a termékenység, mint ahogyan a szégyenérzet is. Ezek az ellentétek inspirálták a két előadót, hogy létrehozzák egyszerre mesebeli és iszonyúan humoros előadásukat.
