Milyen előítéletekkel bírhat egy-egy szerzőtárs egy írás elbírálásakor, ha tudja, női szerzőtől származik a mű? – többek között erről is mesélt Kiss Judit Ágnes költőnő a DRÓT-on megjelent interjúban. A kétrészes beszélgetésből mi most csak egyetlen momentumot ragadtunk ki, ám a cikk többi részét is érdemes elolvasni.
(…) Nyilván nem tudom zárójelbe tenni, hogy nőként élek, de azt nem fogadom el, hogy esztétikai minőség legyen, hogy valaki férfi vagy nő, vagy emiatt rosszabbul vagy jobban ír. Azért van olyan roppant népszerű magyar költő, aki azt mondta, hogy nő nem tud verset írni, menjen a konyhába és fogjon fakanalat, nekem is mondta már szerzőtárs, hogy bevallja, amikor a kézirataimat olvasta, úgy állt hozzá, hogy ezek biztos gyengék, mert nő csak középszerűt írhat, és egész addig, amíg olyan szöveggel nem találkozott, amit publikációból ismert. Addig úgy állt hozzá, hogy ez is szar, az is szar – és akkor szembesült saját magával. Végül is nagyon rendes dolog, hogy elmondta. Azért abba mindig bele lehet futni, hogy írhat-e egy nő jót vagy rosszat. Olyat is kaptam már az első kötetem kapcsán, amibe kicsit durvább szavak is belekerültek, hogy „egy nő nem mondhat olyat”.
Olvasd tovább a cikket ide kattintva.