Az alázat és a hallgatás a leghelyesebb állásfoglalás a Saul fiával kapcsolatban

Leginkább a holokauszt ábrázolhatóságáról írnak a Nemes Jeles László filmjével, a Saul fiával kapcsolatban az Oscar-díjra jelölt alkotás lengyel recenzensei. Jerzy Sosnowski irodalomtörténész és kritikus, a Gazeta Wyborcza című lap munkatársa „túlságosan is jó ötletnek” nevezte azt, hogy a kamera leginkább a főszereplő belső látását tolmácsolja. Így a rendező „szándéka ellenére erre a nézőpontra összpontosítja a néző figyelmét”, ami végeredményben „a holokauszt esztétizálását eredményezheti” Sosnowski szerint.

Elsősorban azért rendkívüli az alkotás, mert a téma eddigi feldolgozásaitól eltérően „a Sonderkommando poklának közepére” viszi a nézőt.

– mondta a PAP hírügynökségnek Jacek Leociak, a lengyel tudományos akadémia holokausztkutató központjának munkatársa, aki szerint az alkotás a holokausztnak azt az alapvető jellemzőjét láttatja, hogy a nácik nemcsak a testet akarták megsemmisíteni, hanem „az embert az emberben”. Óvott ugyanakkor a film kizárólag történelmi szempontú értelmezésétől.

Történelemhű ugyan, mindazonáltal műalkotásról van szó.

– vélekedett Leociak, hozzátéve: a leghelyesebb állásfoglalás a filmmel kapcsolatban „az alázat és a hallgatás”.

Pawel Sawicki történész, az auschwitzi múzeum munkatársa szerint a film „a pokol fenekéről láttatja a holokausztot”. A Kulturaliberalna.pl internetes hetilapban közölt írásában azt a kérdést tette fel, hogy „a naturalista és a szimbolikus megjelenítés határán egyensúlyozó Saul fia vajon közelebb viszi-e a nézőt az auschwitzi tapasztalathoz, vagy ellenkezőleg: elriasztja ettől”.

A szerző szembeállítja a túlélők tanúvallomásai és a művészi alkotások szerepét a történelmi emlékezetben. A Saul fia „tükrözi a történelmi események szellemét” – értékelte Sawicki, hozzátéve: nagyon nehéz „azt a finom határt megszabni, amelyen belül a holokauszt realisztikus ábrázolása még az igazság bemutatását szolgálja, de amelyen túl ez már csak az öncélú sokkolással egyenlő”.

A lengyel közszolgálati rádióban nyilatkozó filmkritikus, Artur Cichminski úgy vélekedett: bár a film megtekintéséhez „erős jellem és idegrendszer szükséges”, mindenkinek látnia kellene. A Saul fia előtt „csak üveglapon keresztül néztük” a holokausztot – jegyezte meg. A filmet péntek óta játsszák Lengyelországban, szerdán, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján pedig különvetítéseken mutatta be lengyelországi forgalmazója, a Gutek Film Varsóban, Krakkóban, Poznanban és Wroclawban.

A Saul fiáról már a bemutatója előtt kedvező kritikák jelentek meg Lengyelországban, tavaly novemberben pedig a Camerimage filmfesztiválon a rangos Bronz Béka-díjjal tüntették ki Erdély Mátyást, a film operatőrét.

 

A Saul fia kapcsán megjelent cikkeinket összegyűjtve itt találod. 

 

Megosztás: