Gyere, kisfiam, most eljátsszuk, hogy meghaltál!

Ugye tudjuk, mi lesz február 28-án? Bizony, akkor osztják az Oscar-díjakat. Nagyban megy már a matek, hogy vajon melyik film hány szobrot zsebel be. Leonardo DiCaprióról és a medvéről, azaz A visszatérőről már írtunk (kritikánk itt olvasható), de van még pár film, amire érdemes odafigyelni. Itt van például A szoba, amit négy kategóriában jelöltek Oscarra (legjobb film, legjobb rendezés, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb színésznő), és január 28-tól itthon is látható a mozikban. Aki igazán vágyik már egy nagybetűs drámára, az ne keresgéljen tovább! Az alkotás Emma Donoghue azonos című regénye alapján készült, mely óriási sikert aratott (a film forgatókönyvét is Emma Donoghue írta.)

A történet egy anyáról (Brie Larson) és ötéves gyerekéről, Jackről (Jacob Tremblay) szól, akik egy kis szobában tengetik mindennapjaikat. Nem azért, mert olyan lusták lennének kimenni, hanem azért, mert évek óta itt tartják fogva őket. Jack azt hiszi, hogy a szoba az egész univerzum. Anya és fia külön világot teremtett magának, hogy el tudják fogadni az elfogadhatatlant. A szoba egyszerre működik thriller, családi és lélektani dráma szintjén. Lenny Abrahamson rendező a skandináv filmekre jellemző érzékenységgel nyúl a trauma feldolgozásához. A sztori önmagában is erős, a fel-felcsendülő zongoradallamok és a sötét tónusú képi világ pedig még súlyosabbá teszik az alkotást. Az érzelmeket ipari mennyiségben kapjuk, mégsem csordul túl a pohár.

Anya és Jack a szobában

A szoba villámgyorsan beránt minket egy miniatürizált fantáziavilágba, mely után a kinti valóság még félelmetesebbnek és idegenebbnek hat. A szomorú és kegyetlen történet élét némiképp elveszi a gyermeki képzelőerő és ártatlanság. Pont ez a kettősség adja meg a film igazi ízét. A szobában nyújtott alakításáért a Hollywood által egyre jobban kedvelt Brie Larson kapott már egy Golden Globe-díjat. Lehet, hogy hamarosan Oscar bácsi is megérkezik: a 27 éves amerikai színésznő olyan könnyed természetességgel hozza a gyermekéért foggal-körömmel küzdő anya szerepét, hogy ezt a teljesítményt már az Akadémiának is illene jutalmaznia.

A kilencéves Jacob Tremblay is beírhat magának egy ötöst az ellenőrzőbe. A filmben leginkább kislányra hajazó gyermekszínésznek összetett karaktert kellett megformálnia: hol keservesen sírt, hol dühösen ordított édesanyjával, hol önfeledten viháncolt, mi pedig el is hittük neki. Ha már a színészeknél tartunk, mellékszereplőként egy régi ismerős, egy igazi veterán is feltűnik A szobában, ő pedig nem más, mint a Fargóból és a Szégyentelenekből ismert William H. Macy. Mondanunk sem kell, nem okozott csalódást.

Akárhány Oscart kap is Lenny Abrahamson filmje, dráma kategóriában nálam az utóbbi évek egyik legjobb darabja. Ritka az olyan alkotás, mely napokkal a megtekintése után is velünk marad, és ott motoszkál a fejünkben. A szoba képes erre: bár már kisétáltunk az ajtaján, még mindig érezzük a nyomását, és újra látni akarjuk.

A szoba adatlapja a Magyar Film Adatbázis oldalán.