A közérzetem és a kedvem teljesen az írásbeli munkámtól függ.
– mondta el az MTI-nek Bereményi Géza Kossuth- és Balázs Béla-díjas költő, író, forgatókönyvíró-rendező és színházvezető, akinek 70. születésnapja alkalmából verseskötete jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában.
A Versek című kötetben az elmúlt negyven évben született költemények és dalszövegek olvashatóak öt ciklusba rendezve.
Azt gondoltam, itt az ideje, hogy nyomtatásban nyilvánosságot kapjanak.
– jegyezte meg az olvasóközönség előtt leginkább prózáiról ismert szerző, hangsúlyozva, hogy dalszövegeit is alapvetően verseknek tartja.
Nagyon sok született költőről tudok, akik zenére szereztek. Ilyen volt Arany János is, aki A walesi bárdokat egy ismert angolszász dallamra írta.
– fogalmazott. Hozzáfűzte: tudomása szerint minden költőben először egy ritmus éled fel, erre születnek meg a szavak, majd a vers. Így írt Weöres Sándor is, aki A vers születése című doktori disszertációjában vallott minderről.
Bereményi Géza saját elmondása szerint leginkább zenehallgatás közben tud verset írni, de olykor – sok más költőhöz hasonlóan – járkál is, mivel a zenéhez hasonlóan a járás is ritmizálja az időt.
Magabiztos lettem. Régebben gátlásosabb voltam ebben a dologban, mert biztos voltam abban, hogy az én belső ritmusom prózai. Most már merek szabadabban verset írni.
– mondta el arról, hogy miként változott a versíráshoz való viszonya az elmúlt évtizedekben.
Az MTI kérdésére, hogy a kötetben szereplő versek közül lenne-e olyan, amelyet szívesen elénekeltetne Cseh Tamással, ha még élne, Bereményi Géza úgy válaszolt:
Nem. Tamás halála lezárt egy egész korszakot, vele együtt elsüllyedt valami. De most is szívesen írok dalszöveget, mert hiányzik nekem a műfaj. Színészelőadóknak szoktam írni, tulajdonképpen Tamás is színész volt.
Kitért arra is, hogy élete során kedve szerint váltogatta a műfajokat, mindig abban alkotva, amely a legtöbb örömöt okozta számára.
Tulajdonképpen ez az én szabadságom” – hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy „egy biztos: prózaírással kezdtem, és azzal is szeretném befejezni.
Mint fogalmazott, véleménye szerint nem létezik „rossz téma”, csak „rossz kidolgozás” van, bármely témából születhet jó alkotás bármely műfajban.
A megformálás dönti el a minőséget.
Egész életemben az önéletrajzommal, az általam átélt dolgokkal foglalkoztam. Most tudatosan írom az önéletírásomat.
– árulta el Bereményi Géza. Hozzátette: a saját élményeiről és a rá nagy hatással bíró személyekről szóló kötetnek van ugyan kitűzött megjelenési dátuma, de ezt nem szeretné elárulni.
Azt mondják az író két legjobb barátja a papírkosár és a határidő. Van egy határidőm, de nem merem nyilvánosságra hozni, sok embert nem merek becsapni.
– jegyezte meg.
A kérdésre, hogy sok minden végzi-e a papírkosárban, igennel válaszolt.
A közérzetem és a kedvem teljesen az írásbeli munkámtól függ. Akkor nyugszom meg, amikor leírom, amit magam elé tűztem.
Bereményi Géza 1946. január 25-én született Budapesten, 1970-ben a budapesti egyetem magyar-olasz szakán szerzett diplomát. 1971-től dramaturg a Pannónia Filmstúdióban, 1978-tól szabadfoglalkozású író, filmrendező. Főbb művei között tartják számon A svéd király (novellák, 1970), Legendárium (regény, 1978), Trilógia (drámák, 1983) és Vadnai Bébi (regény, 2013) című alkotásait, forgatókönyvíró-rendezőként fontosabb munkái közé számítják az Eldorádó (1988) és A hídember (2002) című filmeket.
Novelláival, regényeivel, színpadi műveivel egyenértékűek Másik János, majd Cseh Tamás zenéjére évtizedeken át írt dalszövegei. 1984-ben József Attila-díjat, 1989-ben Balázs Béla-díjat kapott, 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2014-ben Artisjus könnyűzenei szövegírói életműdíjat kapott. 2012-től a budapesti Thália Színház igazgatója.
A nyitókép forrása: MTI/ Balogh Zoltán
