Óvodás koromban rápakoltak kotlani egy csinos műanyag fészekre, hogy pár másodperc múlva az egész intézmény előtt közöljék, én bizony tojtam öt darab tojást. A megalázó élmény egy bűvészmutatvány része volt, és a kínos közreműködésre a mai napig nem szívesen gondolok.
Az eset óta nagy ívben kerülöm a mágia képviselőit, a sors azonban úgy akarta, hogy kezembe akadjon Kőhalmi Ferenc Feri és a csodagyár című bűvészkönyve, mely egy csokorra való trükköt igyekszik megtanítani a műfaj iránt érdeklődőknek. A többszörös magyar bajnok és EB bronzérmes mágus/óvodapedagógus könyve pofás illusztrációkkal és szövegekkel 50 könnyen elsajátítható trükkről rántja le a leplet.
A bűvészetről és a Kolibri kiadásában megjelent kötetről a szerzővel beszélgettem, ahol két kérdés között persze előkerült egy pakli kártya is, de a tojásokat ezúttal szerencsére megúsztam.
Most megjelent Feri és a csodagyár című könyvedben a fiatalabb generációknak igyekszel átadni a tudásod, de te honnan tanultad meg a szakma alapjait?
Körülbelül 12 éves koromban kezdtem el bűvészkedni, mikor egy balatonszárszói táborban egy tanárom mutatott egy Rodolfos kártyatrükköt. Ezután jutottam el a Bartók Béla úti Figaro bűvészboltba, ami maga a bűvész Kánaán, a hely nagyon sok generációt kitanított. Ott ajánlottak egy tanárt, Molnár Gergelyt, azaz Mr. Jupitert, aki a feleségével olyanok voltak nekem, mint a szüleim. Mr. Jupiter minden tudását átadta, magával vitt a műsoraiba, melyekből egyre több részt én csinálhattam, míg végül egy komplett előadást végigvihettem. Mindent tőle tanultam: hogyan szervezzek meg egy műsort, milyen legyen az entreé, a koreográfia, hogyan kell viselkedni másokkal. Ha bűvész vagy, nemcsak a trükköket kell begyakorolnod, hiszen egy személyben te vagy a szervező, a sofőr, az ruhatervező, ahogy az sem árt, ha a zenéhez is értesz.
Jellemző rád, hogy tarka és egyedi ruhákban jelensz meg és a cilinderek is elmaradhatatlan társaid. Ezt a karakteres megjelenést már te alakítottad ki?
Már gyerekként is ilyen voltam, mindig is szerettem a színes ruhákat, a cilindert meg egyenesen imádom. Mondhatjuk azt, hogy egy század eleji vidám bűvészt alakítok, aki mai trükköket mutat be.
Jelenleg egy piros batikolt nadrág, egy zöld zakó, egy makkos cipő és egy francia kártyás, festett felső van rajtad. A zsebedből egy fogkefe lóg ki, míg a ruhád különböző pontjaiban egy-egy kupac kártya bujkál. Nekem öltöztél ki, vagy tényleg ennyire átszövi a bűvészet a mindennapjaidat?
Egy bűvész az mindig bűvész és kész. Nem miattad öltöztem így, ez nekem egy mindennapos viselet, ahogy az is megszokott, hogy a zsebeimben mindig van egy csomó színpadi kellék. Ha megnéznéd a lakásomat, az autómat, minden erről árulkodik. Az öltözködés egyébként elég körülményes, nem mindig van lehetőség átöltözni, szinte szüntelenül készen kell állni. Fogkefém is mindenhol van, mivel rengeteg helyen alszom.
A bűvészetnek több ága is van, te melyiket űzöd?
A színpadon gyakorlatilag mindent megcsinálok: van gondolatolvasós trükk, kézügyességet igénylő, de zenére megkoreografált is. Sokrétűnek kell lenni, mert van, hogy gyerekeknek adok elő, de előfordul, hogy egy céges rendezvényen lépek fel. Próbálnak gyerekbűvészként beskatulyázni, de ha megnézel egy nekik szánt előadást, te is ugyanúgy elszórakozol. Én simán előadok egy gyerekműsort egy céges rendezvényen és fordítva is.
Mivel lehet igazán kitűnni a többi bűvész közül? Nálad milyen arányban van az előadás és a saját trükkök bemutatása?
Ritkán van az, hogy saját trükköket találunk ki, ahogy a színészek sem maguk találják ki a szövegeiket. Ezekkel igazából gurmankodunk a szakmában. Vannak, akik soha nem találtak ki trükköket, de olyan brandet építettek maguk köré, hogy attól váltak jókká. Én foglalkozom ezzel, mert érdekel. Persze nincs új a nap alatt, amiket én agyaltam ki, azokat általában egy másik trükkel vegyítem össze. Nincs rossz trükk, csak rossz előadás, az egyszerű mutatványt is fel lehet dobni. A fellépéseken többnyire nem a saját dolgaimat csinálom, ezek inkább a versenyeken fontosak. Nagyon sok minden számít: a humor, a kreativitás, az előadásmód… A versenyekre kategóriánként kell nevezni, én a színpadi kézügyesség csoportban indultam, ahol a trükkök zenei aláfestéssel vannak megkoreografálva.
Hogy találsz ki egy mutatványt?
Nekem általában csak úgy bevillan. Legutóbb a ceglédi erdő termálforrásában ücsörögtem a hóesésben és ott ugrott be valami. Van, hogy kooperálunk, Susán Péterrel például közösen raktunk össze egy számot egymás ötleteire reflektálva.
Óvodapedagógusként végeztél, ami bizonyára nagy segítség akkor, mikor gyerekek előtt lépsz fel.
3 évet dolgoztam önkéntesként egy oviban, amit imádtam. Nem mondhatnám, hogy szeretetteljes családban nőttem fel, viszont a gyerekektől nagyon sok mindent kaptam, rengeteget tanultam és jól érzem magam a társaságukban. Nem kell tőlük félni, nyugodtan beszélhetsz hozzájuk a saját hangszíneddel és ritmusodban, hiszen attól, hogy kicsik, még nem hülyék. Sokszor jól jön a pedagógiai tudás: tudom, mivel motiváljam őket vagy hogyan kezeljem azt, ha valaki túlságosan izgága. Fontos azt is tudni, hogy melyik korosztály mennyit bír: a 3 évesnek lehet már a 10 perc is sok, a 6 évesnek pedig bőven elég a fél óra. Maga az előadás is tudatosan van felépítve: van mozgásos trükk, hogy kicsit mozogjanak, de van kacagtatós is, hogy nevessenek egy jót.
Említetted, hogy te is Rodolfo könyvéből tanultál és most te is előálltál eggyel. Korszakonként eltérőek az igények, vannak úgynevezett bűvésztrendek?
Szerintem nincs radikális változás, inkább a technikai igények változtak. Ha megnézünk egy színházat, ott sem változott sok minden: ugyanolyan hangsúllyal és hanghordozással beszélnek, mint régen. Olyan trendek persze vannak, mint a mostanában divatos tornacipős vagy utcai bűvész, de tartalmilag még mindig ugyanazokat a dolgokat csinálják és adják elő. Elsősorban a karakterekben van egyre szélesebb választék: van, aki inkább humort, míg más inkább iróniát sző bele az előadásba, de láttam már olyat is, mikor valaki egy morbid, gyilkos-véres keretet ad a shownak.
A könyv egyszerre szórakoztat és tanít, mintha egy bűvészkönyv és egy pedagógiai mű szerelemgyereke lenne.
Nagyon sok minden fejleszt, ilyen a bűvészkedés is, csak ez még nem került annyira előtérbe a pedagógiában, így egy remek kiskapu. A kötetben szereplő trükkök mindegyike fejlesztő hatású, kell hozzá szem-kéz koordináció, önkontroll, szabálytudat, figyelem és egy kis szociális érzék is. Van olyan feladat is, ami igazából nem is trükk, csak egyszerűen megmutatja, hogyan kell egy kártyavárat stabilan megépíteni.
Mitől más a te bűvészkönyved, mint a többi?
Bár sok bűvészkönyv van, de DVD-vel ellátott még nincs. A könyv azért is különleges, mert a trükköket hétköznapi tárgyakkal lehet elvégezni. Sok olyan bűvészkönyvet láttam, ami úgy kezdődik, hogy menj le a bűvészboltba… Nem váltom meg a világot, hiszen ezek a mutatványok már léteztek, igazából ezeknek a helyes megszerkesztése és összerakása volt a kihívás. A feladatok tematika szerint fejezetekre vannak bontva, külön-külön címekkel.
Mennyire korosztály specifikus a könyv? Ugyanúgy le tud kötni egy kiskamaszt, mint egy óvodást?
Szerintem a korosztály édes mindegy, a lényeg a sikerélmény, amiben mindenki szívesen részesül. A könyv elvileg a gyerekeknek van, de felnőttek is ugyanúgy örömüket lelik benne. Mindenféle trükköt beleraktam, a könnyűektől kezdve a nehezebbekig. Aki tud olvasni, az már nyugodtan használhatja sőt, mivel van hozzá DVD az olyan gyerekeknek is gyakorolhatnak, akik még nem ismerik a betűket. Hangsúlyozva van, hogy melyek azok a feladatok, amiket egy 6 éves még nem fog tudni megcsinálni, de évek múlva neki is sikerülhet.
A könyvben bemutatott trükkök betanulása már elegendő ahhoz, hogy valaki bűvésznek mondja magát?
Nehéz a bűvészet definícióját meghatározni, de ettől a könyvtől még biztos nem lesz valaki az. Attól, mert én eljátszok néhány Cseh Tamás dalt, még nem leszek se Cseh Tamás, se gitáros. Ez egy alap, ha pedig valaki tovább szeretne jutni, úgyis megtalálja a módját, ha pedig nem, akkor egy hobbista marad.
A könyv azon túl, hogy kedvenc alaptrükkjeidről szól, más szempontból is személyes, gondolok itt a közreműködőkre, illetve a trükkök elnevezéseire.
A címek között van a Százhuszat verő szív, ami a kedvenc Váci Mihály kötetem neve, a Fogadom pedig egy Garai Gábor vers. A Perec nevű trükk elnevezése onnan jött, hogy két barátom is így hív. A DVD-n játszik Fésűs Feri bárzongorista barátom, aki a műsoromban is fellép, de szerepel benne Buda Gábor, az Alma együttesből, valamint Bogdán Gábor, ötszörös magyar bajnok párbajtőröző is. A könyv végi ajánlót Márta István írta, aki Janka nevű unokájával imád bűvészkedni, ezért is vállalta a felkérést.
A bűvészeknél szentségtörésnek számít, ha elárulják a trükk megoldását. Azzal, hogy te írtál egy ilyen könyvet, nem köpsz bele a levesbe?
Ezek többnyire bevált alaptrükkök, amiket sokan ismernek már. Abban az esetben van probléma, ha a megoldást egy műsor közben kiabáljuk be megsértve ezzel a bűvészt, aki fellép.
Hogy jött az ötlet, hogy csináljatok egy trailert a könyvhöz?
Logikusnak tűnt, hogy ha van DVD, akkor kell lennie előzetesnek is. Korábban már szerepeltem egy Libris trailerben, mint varázsló, ennél meg kézenfekvő volt. Ki tudja mi lesz még, lehet, csinálunk egy Youtube csatornát, ahova a videókat szépen lassan feltöltögetem.
Milyenek a visszajelzések?
Csak pozitív vélemények érkeztek, sőt volt, aki szerint az egyik legjobb tankönyv, amit valaha látott. A DVD kapcsán hallottam olyanról, hogy a gyerek szinte meditatív állapotba került a nézése közben, mert állítólag mesélő hangom van.
Tervezed, hogy lesz folytatás?
Én csinálnék szívesen, ötlet az bőven van, benne van 20 évem. Persze ezekben nemcsak a saját, de megszokott régi trükkök is szerepelnek, csak kicsit máshogy körítve.
Óvodapedagógusként végeztél, remekül bánsz a gyerekekkel és most még egy könyvben is átadod a tudásod alapjait. Azon még nem gondolkoztál, hogy tanítványt fogadj?
Nem, mert nagyon szigorú lennék, ahogy magammal is az vagyok. Amikor versenyekre készülök a kézügyességi feladatokkal, megijednél tőlem, annyira komolyan gyakorlok. Mikor előadom, akkor már persze mosolygok, de ezt több évi kemény gyakorlás előzi meg és ugyanezt várnám el egy tanítványtól is. Párszor kipróbáltam, de egyszerűen nem voltak elég szorgalmasak. Az nyilván más, mikor valaki megkér arra, hogy mutassak már egy-két trükköt, mert akkor tudom, mi a cél.
Van olyan, aki teljesen inkompetens ehhez a műfajhoz?
Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudott volna megtanulni egy-két trükköt, alapszinten bárki képes bűvészkedni. Ha ezen túl akar lépni, az illető keres magának egy mestert, mert iskolarendszer nincs.
Van valami üzeneted a könyv olvasóinak?
Jó gyakorlást!
