Elindul egy öreg kisasszony az autójával, és út közben mesébe illő dolgokat lát. Mosonyi Aliz legújabb meséi – kicsiknek és nagyoknak szólnak, autósoknak és gyalogosoknak, utazóknak és otthon ülőknek. Van bennük autós mozi, postás, királynő, porcelánkutya meg igazi is, és minden más, amivel az öreg kisasszony öreg autójával megtett útjain találkozik.
Az öreg kisasszony autósmeséi című könyvből itt egy részletet olvashatsz, a mesék alatt a könyv lapjait is megmutatjuk a Magvető kiadó jóvoltából.
Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséi – Rajzolta Medve Zsuzsi
Volt egyszer egy autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívülbelül, mert a kisasszony szerette a rendet meg a tisztaságot, és az öreg autóját is szerette. – Nincs meg az autókulcsom – mondta egy reggel a kisasszony. – Eddig mindig megvolt, most meg nincs meg. Eddig mindig megtaláltam, most meg nem találom. Már mindenhol megnéztem, és nincs. Pedig indulni kéne. Most, rögtön. Mit csináljak? Sírjak? Vagy hívjak taxit? Hogyisne. Egy taxi! Még csak az kéne! Akkor inkább itthon maradunk. Mi ketten. Te meg én – mondta, és otthon maradtak. Másnap reggel a kulcs ott volt a helyén. – Na ugye. Itt van a helyén. Megtaláltam – mondta a kisasszony. – Indulhatunk.
Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, és az autóját is szerette. Egyszer, ahogy mentek, az úton átgurult előttük egy pirospöttyös labda. – Segítség! Segítség! – kiabált a labda. A kisasszony fékezett és megállt. – A pöttyeim! A pöttyeim! – kiabált a labda. – Hol vannak? Megvannak? – Megvannak – mondta a kisasszony. – De mind a tíz? De mind a tíz? – kiabált a labda. – Mind a tíz – mondta a kisasszony. – Meg se számolja, csak úgy rámondja? – kiabált a labda. – Számolja meg! Hangosan! – A kisasszony megszámolta a pöttyöket. – 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11. – Tizenegy? Az nem lehet! – kiabált a labda. – Számolja meg még egyszer! – A kisasszony még egyszer megszámolta. – 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. – Kilenc? Egy pötty elveszett? Az nem lehet! Számolja meg még egyszer! – Mi ketten. Te meg én – mondta a kisasszony az autójának. – Számoljunk. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10. Megvan mind a tíz. Most már gurulj el. – Tízig se tud számolni, öreg kisasszony létére? – kiabált a labda, és gyorsan elgurult.
Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, és az autóját is szerette. Egyszer, amikor a kisasszony otthon ült, csöngetett a postás, és levelet hozott. A borítékon ott volt a címzés, HÜLYE. – De hát ez nem nekem szól, én nem vagyok hülye – mondta a kisasszony. – Bocsánat – mondta a postás –, ma rossz kedvem van. Ilyenkor a leveleim is ilyenek. – És miért van rossz kedve? – kérdezte a kisasszony. – Mert nagyon nehéz a postástáskám. Már alig bírom cipelni – mondta a postás. – Mi ketten. Te meg én – mondta a kisasszony az autójának. – Éppenséggel segíthetünk. Szálljon csak be, hozza a hülye leveleit. – A postás beszállt, elindultak, és egyszer csak azt mondta: – De jót autóztam. Már nincs is rossz kedvem. Álljanak meg, bedobom a leveleket. Már egy se hülye, úgy látom.
