Írta: Leleszi Balázs Károly
Karácsony van! A finom ennivalók, a színes fények és az ajándékok ideje – de a bibliai történet messze túlmutat ezeken a világi dolgokon. A Tiszta Forrás Alapítvány hajléktalan szállóján beszélgettem az ott-élőkkel, hogy ők miként élik meg Krisztus születésének ünnepét.
A Szentírásból tudjuk, hogy a Nagy hír üzenete legelőször a pásztoroknak lett kinyilatkoztatva. A pásztorok az első századi Palesztinában nagyon kiszolgáltatott, alacsony helyzetben voltak. Szavukat nem tartották hitelesnek a bíróságokon, így nem is tanúskodhattak. Mégis nekik szólt először az isteni üzenet, hogy
Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.(Lukács 2,11).
S ők pedig elmentek egészen Betlehemig, látták és megértették a születés titkát, aztán elmondták mindenkinek találkozásukat a Kisgyermekkel. Lukács így jegyezte le:
Miután meglátták őt, elterjesztették az üzenetet, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek. (Lukács 2,17).
Az egyik szállólakó, Balu, aki 10 éve hajléktalan, az alkoholból eredő betegsége miatt rokkant nyugdíjas, ezeket mondja:
Neki hosszú idő óta ez lesz a legszebb karácsonya, mivel a testvérével kibékült, náluk is fogja tölteni az ünnepet. A múlt vétkei eltörültettek, két éve született meg szívében Krisztus, aztán azt mondja elcsukló hangon, hogy a megtérés élménye semmihez sem hasonlítható, és ezt az érzést már senki sem veheti el tőle. Balu egy ugyanolyan „üzenet-terjesztő”, mint a betlehemi pásztorok voltak, nincs teológiai végzettsége, és nem tud hímes szavakkal szónokolni. Egyszerű szavakkal beszél azokról változásokról, amik történtek az ő életében. Arról beszél, amit látott és hallott. Tudja, hogy a többit majd elvégzi az Isten!
A társa Gyuri így fogalmazta meg érzéseit:
Tizennégy hónapja élte át a Krisztus-születést, előtte kőkemény ateista volt, ma már Krisztus-követő tanítvány, túl van már mindenen, szerette volna elhagyni a testét, emiatt bolondokházába zárták, ahol el is töltött egy karácsonyt, de a mostani az egészen más lesz, hisz’ ott él a szívében a Megváltó. Nemrég keresztelkedett meg, s utána tanúbizonyságot is tett a gyülekezet színe előtt… Lukács így folytatja a fent idézet igerészben:
…és mindenki, aki halotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik (2,18)
És valóban az Isten kegyelmén és szabadításán – még ma is – elcsodálkoznak az emberek. Számomra a legszebb karácsonyi üzenet ez a Ige:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16).
Figyeljünk fel az „aki hisz őbenne” kifejezésre, ha hiszünk Őbenne, akkor már kapcsolatunk van az Atyánkkal, aki emberré lett miérettünk, hogy mi emberek az Isten gyermekeivé lehessünk.
Lehet-e elképzelni ennél csodálatosabbat!
