Nem vagyok ünneplő típus, magamat különösen nem szeretem ünnepelni.
December 9-én ünnepelné születésnapját nemzetünk egyik legnagyobb színésze. Garas Dezső 81 éves lenne.
Én nem vagyok mai értelemben vett celeb, akinek a hálószobájába is bekukucskálnak. Legfeljebb hagyományos értelemben vett celebritás. Azt mondjuk nem utasítom el. Már csak azért sem, mert bevallom, hogy rettenetesen hiú vagyok.
Először magasépítészeti szaktechnikumba járt, majd vasesztergályosnak tanult, de mindig vonzotta a színház. Így jelenkezett a Színművészetire.
Az embernek van egy belső iránytűje. Ha az megzavarodik, és észak helyett a délt mutatja, akkor az ember nagyon nagy bajba kerül. Hogy milyen kompromisszumokra hajlandó és milyen kompromisszumokra képes, az egy más kérdés. A belső iránytű azért jó, mert az kihúzza a csávából. Ha nem, az baj. De hát mindegyikünk élete tele van kompromisszumokkal. Csak az ökör következetes! Nem?
Nem sokkal hetvenhetedik születésnapját követően, hosszas betegség után vett tőlünk búcsút a színész. Garas a magyar film- és színháztörténet különös tehetségű és emlékezetes alakja volt.
