K.G.: Ma kevesebb közmondást használunk, mint régebben?
P.Gy.: Stílszerűen egy közmondással válaszolok: „Aki keres, talál” – ma is számos közmondással találkozhatunk, s bizonyos gyakorlat alapján lehet tudni, hol kell közmondásokat keresni. Éppen ezért én például az egyik napilapot mindig a hetedik oldalon kezdem olvasni. Jó forrás szokott lenni a levelezési rovat is.
K.G.: Az egyes nyelvek közmondáskincsében honnan erednek a különbségek?
P.Gy.: Vannak helyhez, történelemhez kötődő közmondások. Például csak a magyar nyelvben vannak meg a következő közmondások: „Egyszer volt Budán kutyavásár”, „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”, „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”, „Ez van, ezt kell szeretni”. Ide sorolhatók egyes nemzetek íróinak folklorizálódott sorai is.
K.G.: Mondana példát magyar írótól származó közmondásra?
P.Gy.: Az „Öreg ember nem vén ember” mondás Jókai Mór 1900-ban keletkezett regényének címéből származik. Főszereplője, noha meglehetősen idős, többször újranősül, és éli a fiatalok által is megirigyelhető nagyvilági életét.
K.G.: Melyek azok a legnagyobb művek, amelyek sok közmondásnak a forrásául szolgálnak?
P.Gy.: Európában és az európai kultúrkörben számos közmondás származik a görög-római klasszikusoktól, például nem közismert, hogy az „Egy fecske nem csinál nyarat” Arisztotelésztől származik. A „Suszter, maradj a kaptafánál” Pliniustól ered. A „Nincs új a Nap alatt”, az „Aki szelet vet, vihart arat” és a „Más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem” első előfordulása a Bibliában olvasható. Az „Ajándék lónak ne nézd a fogát” és a „Nem mind arany, ami fénylik” pedig a középkori latinságból származik. A közös távol-keleti közmondások főleg a Krisztus előtti 1–2. századból származó Shi Jiből, a több mint 130 kötetes történelmi feljegyzésből, valamint Konfuciusz és Lao Ce (Kr. e. 6–5. század) műveiből származnak.
K.G.: Kiket tart a múlt legnagyobb hazai közmondásgyűjtőjének, közmondáskutatójának?
P.Gy.: Megemlíteném Erdélyi Jánost (1814–1868), az erdélyi Konsza Samut (1887–1971), O. Nagy Gábort (1925–1973) és Vöő Gabriella kolozsvári folkloristát (1937–2006), akiknek gyűjteményeit és elméleti írásait ma is gyakran forgatjuk. És hál’ istennek az utóbbi évtizedben – a TINTA Könyvkiadónak köszönhetően – egy kiváló új magyar közmondáskutató nemzedék jelentethetett meg vaskos szótárakat.
K.G.: Mik a tervei?
P.Gy.: Be kell fejeznem Zrínyi Miklós közmondásainak feldolgozását, és módot kell találni az első magyar közmondásgyűjtemény, a Baranyai Decsi János által Bártfán 1598-ban kiadott Adagiorum graecolatinoungaricorum chiliades quinque lényegében elkészült feldolgozásának kiadására.
K.G.: Ez év novemberének elején a portugáliai Tavira városában rendezték a világ közmondáskutatóinak nagy konferenciáját. Önt ott a figyelmes szervezők a 85. születésnapja alkalmából egy olyan hatalmas tortával köszöntötték, amely új szótárát mintázta. Csatlakozom a portugáliai tanácskozás köszöntőihez, én jó egészséget, töretlen munkakedvet kívánok! Isten éltesse sokáig!
