Októberben jelent meg a Kolibri Kiadónál a Ringató-mesék című zenés gyerekkönyv sorozat első kötete, A gazdi zenész. A könyvben 12 történetet olvashatunk Vicáról és tacskójáról, Borsiról. A mesékben különböző népi hangszereket ismerhetünk meg. Minden történethez kapcsolódik egy ismert vagy kevésbé ismert magyar népdal, melyeket a könyvhöz tartozó CD-n szerepelnek. A kötet szerzője Gáll Viktória Emese, aki zenészként és mesélőként is közreműködik a Ringató-mesék hanganyagában. Amikor épp nem zenél, Viktória jogászként dolgozik, a háziállatok pedig nemcsak mesekönyvében, de mindennapjaiban is fontos szerepet játszanak. Interjú.
A gyermekek zenei nevelésére irányuló Ringató programot édesanyja indította. Hogyan zajlanak ezek a foglalkozások?
A Ringató családi művészeti nevelési program. Mindenekelőtt fontos számunkra a zenei élménynyújtás, hogy a résztvevő felnőttek és gyerekek átéljék a közös játék és éneklés örömét. Már néhány hónapos babákkal is lehet hozzánk érkezni. Mintát adnunk a szülők számára, hogy hogyan kezdődhet a családban a zenei nevelés. A Ringató nem műsor, nem valamiféle előadás! Közösen – a résztvevő felnőttekkel – hozzuk létre a foglalkozás élményét.
A Ringató foglalkozásokon résztvevő szülők, gyerekek mennyire nyitottak a zenére, a zenélésre?
Általában a családok, akik ellátogatnak valamelyik helyszínünkre, tájékozódnak róla, hogy milyen foglalkozásra érkeztek, számítanak rá, hogy aktív résztvevői lesznek az eseményeknek. Együtt énekelünk, játszunk, és ha úgy adódik, a gyerekek is bekapcsolódnak ebbe, de nekik külön feladatokat nem adunk. Az anyukák, sőt az apukák is érdeklődőek, teljes családok járnak vissza hozzánk évekig. Aki megérezte az együtt éneklés és játék örömét, annak egy idő után már hiányzik ez a közösségi élmény.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy jogászként és zenészként keresik kenyerüket. Hogyan alakult ki ez a párosítás?
Ha jól emlékszem, az én évfolyamomon, az egyetemen nem én voltam az egyetlen, akinek valamiféle művészettel kapcsolatos elfoglaltsága is volt a jog mellett. Sőt, a művésztanáraim mesélték, hogy a növendékeik között nagyon sokan a zenetanulás mellett váltak építésszé, orvossá, tanárrá. Nálam úgy alakult a kettő egymás mellett, hogy kisgyerekkoromtól tanulhattam zenét (zenei általános iskolába és zeneiskolába jártam), és mivel a humán tárgyakból voltam jobb, jogra jelentkeztem.
Van olyan képesség, attitűd, amit a zenélés során szerzett, és jogászként is hasznosítani tud?
Egészen biztosan, bár nem vizsgálgattam magamat ilyen szempontból. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megfigyelni, hiszen születésemtől zene vett körül, nyolc éves korom óta játszom hangszeren. Talán amiben már korán nagyobb gyakorlatot szereztem a zenélés miatt, mint a kortársaim, hogy milyen érzés sok ember előtt szerepelni. Ez a tapasztalat már az egyetemi vizsgákon, úgy érzem, hogy sokat segített.
Ha mindenképp választania kéne a jog és a zene közül, melyiket választaná?
Remélem, sosem kerülök ilyen helyzetbe. Azt hiszem, ha valakit kiskorában sok zenei élmény ért, végigmuzsikálta a gyerekkorát és azt a fiatal felnőtt éveiben is folytatja, akkor a zenélést nem lehet már abbahagyni. Ha közönség előtt nem is, a rokonoknak, barátoknak vagy csak úgy magamnak biztos mindig muzsikálnék. Lehet, hogy úgy hozza az élet, hogy a jogi végzettségem adja egyszer majd a megélhetésemet, ki tudja. De mellette mindig ott lesz a zene.
A kötetben több népi hangszerrel is megismerteti az olvasót. Ezek közül melyiken tud játszani, és melyik a kedvenc hangszere?
Eredetileg zongorista vagyok – természetesen ez nem szerepel a könyvben – az egyetemi éveim alatt tanultam meg kobzolni. A könyvben szereplő hangszerek közül többet is meg tudok szólaltatni, de az szerintem nem számít igazi hangszertudásnak. A hangulatomtól függ, hogy éppen melyik a kedvenc hangszerem. Külön öröm számomra, ha az általam ismert, szeretett barátaimat, tanáraimat előadóként hallgathatom. Kedves mesterem, Kobzos Kiss Tamás hangját és kobozjátékát sosem fogom elfelejteni.
Mire kell figyelnie egy szülőnek, amikor daloskönyvet választ gyermekének? Vannak például kifejezetten rossz gyermekdalok?
A kisgyereknek nincs még kialakult értékítélete. Az ízlését mi alakítjuk. Ha jót tálalunk elé, ízléseset mutatunk, akkor abból választ, abból építi a lelkét, ha rosszat, akkor a rosszból. A felelősség a miénk, felnőtteké. Igen, vannak rossz gyerekdalok, zenei szempontból igénytelenek, szövegük is gyakran silány és sajnos terjednek is. Egy nagy útvesztőben találhatja magát az a szülő, akinek nincs elég zenei tapasztalata. Úgy érezheti, hogy nem tud dönteni. Ahhoz, hogy kialakuljon egy viszonylag megbízható zenei ízlés, hosszú időnek, méghozzá aktív zenéléssel, aktív zenehallgatással eltöltött hosszú időnek kell eltelnie. És akkor még mindig ott van az egyéni ízlés kérdése… Ingoványos talaj ez, de szerencsére mindig vannak olyan segítők, akik egy-egy elbizonytalanodott ifjú pedagógust vagy szülőt szeretettel és nagy tudással, irányítanak. Édesanyám, a Ringató alapítója is ilyen jó segítő, igazi népnevelő munkát végez. Tanácsot kérni, például tőle, sosem szégyen!
A Gazdi zenész kötet főszereplője egy lánytacskó, akinek zöld kendő lóg a nyakában. Nem fiktív figuráról van szó, hanem a szerző egyik kis kedvencéről. A könyvben található 12 mesét mind a valóság ihlette?
A mesék többsége a valóságon alapul, egy-két apróságot változtattam meg benne. A kutyusom a történetekben a Bors nevet kapta, a valóságban pedig Rozi névre hallgat.
A kötetbe nyilván a vidámabb, könnyedebb történetek kerültek bele.
A mesék ugyanazt az érzelmi palettát járják végig, amit adott esetben egy felnőtteknek szóló írásban is megfogalmaztam volna. A Ringató foglalkozásokon is sok-sok népdal (magyar népdal, és más népek dala) hangzik el, különféle hangulatokat hordozva. Néha árad belőlük a féktelen jókedv, mulatozás, a huncut csúfolódás, de érezhető ezekben a dalokban a mélységes élettapasztalat, súlyos, nagy érzések vagy éppen a bánat is. A gyerekeket nem óvjuk ezektől a hangulatoktól, hamis világot festenénk le vele. A dalok és a mesék a könyvben is ezt az elvet követik.
Több házi kedvence is van. Hogyan viszonyulnak ők a Ringató dalokhoz?
Ha otthon van alkalmam gyakorolni – sajnos ritkán, mert tekintettel kell lennem a szomszédjaimra- akkor általában összegömbölyödnek, és egymás hegyén-hátán alszanak. Rozi és Momó – mert két kutyám van igaziból – szeretnek hozzáérni a rezgő hangszerhez, és úgy lustálkodnak. Megszokták a muzsikát, gyakran viszem őket magammal olyan helyre, ahol találkoznak a zenével, énekszóval.
