November 5-től látható a hazai mozikban Fekete Ibolya legújabb filmje, az Anyám és más futóbolondok a családból (kritikánk itt olvasható). Az alkotás egy család történetét mutatja be az 1900-as évek legelejétől a 2000-es évek elejéig. A főhősnő, Anya kilencvennégy évet él és huszonhétszer költözik életében. A viharos természetű és példás veszélyérzettel megáldott nő végigvonszolja a férjét meg a lányát a fél országon, valahányszor veszélyt szimatol. Márpedig veszély mindig van: a 20. század viszontagságos eseményei elől rendre tovább kell állniuk. Át kell vészelni két világháborút, 1956-ot és még sok minden mást. Hogy mennyire magyar ez a történet? Tanulhatunk-e a filmben látott családtól? Mire jó a humor, ha egyre több a körülöttünk a borzalom? Miért osztogattak sütőport az Anyám és más futóbolondok a családból díszbemutatóján? Fekete Ibolyával, a film rendezőjével beszélgettünk. Interjú.
Az Anyám és más futóbolondok a családból díszbemutatóján minden néző egy csomag sütőport kapott belépő gyanánt. Miért?
Az egyik volt hallgatóm, azt hiszem, Hatházi Fanni ötlete volt, hogy vicces lenne a sütőpor mozijegynek a film bemutatójára. Azt hiszem, jól sült el a dolog.
A filmben elhangzott egy mondat, mely szerint a háborúhoz kell a sütőpor.
Úgy hangzik, hogy „Jegyezd meg fiam, sütőpor nélkül nem lehet nekimenni egy háborúnak!”
A sütőpor, mint belépő a háború közeledtére akart utalni?
Nem, dehogyis, ez csak egy játékos ötlet volt.
Az Anyám és más futóbolondok szereplői a sok megpróbáltatás ellenére is hihetetlenül életvidámak. Mondhatjuk, hogy ez egyfajta pozitív példa is a magyar társadalom számára?
Azért nem ennyire fennkölt ez. Nem akarok én senkit kioktatni arról, hogyan kell élni. Ez a történet az én családom életén alapul, és ők ilyenek voltak. Eleven, jó kedélyű, életvidám népek. A filmben szereplő dialógokból sok mondat valóban elhangzott odahaza. Az öreg hölgy (Danuta Szaflarska) szövegei is a mamámtól származnak, ilyeneket nem lehet kitalálni. A többi dialógot azért persze én írtam.
Ez a humor egyfajta túlélési eszköz volt?
Kell a humor az immunrendszerhez. Valahogy túl kell élni a bajokat, amik kívülről érnek bennünket. Kell egyfajta elszántság, hogy mi nem fogunk összeomlani, akármilyen rettenetes dolgok történnek körülöttünk. Számunkra fontos volt, hogy a családon belül rend legyen és békesség.
A film a magyar történelem elmúlt 100 évén ível át. Külföldön érteni fogják?
Nem tudom, ez nagyon magyar történet, majd meglátjuk, elsül-e valahol máshol is. A korábbi filmjeim nemzetközi, „világjárós” történetek voltak, ennek most úgy vágtam neki, hogy ez a mi történetünk, fontos, hogy az itthoni közegben szeressék.
Az Anyám és más futóbolondok egyik legviccesebb szereplője a mamát alakító Danuta Szaflarska, aki ma már 100 éves. Milyen volt vele együtt dolgozni?
Ő egy igazi csoda. Négy éve forgattunk együtt, azóta is ugyanolyan friss, pengeéles ésszel, memóriával és humorérzékkel jön-megy a világban. Nem kellett sokat magyarázni a szerepet, nagyon tudta, hogy mit szeretnék, „készen hozta” a figurát Varsóból. Mindent tud az életről.
Egyből tudtátok, hogy ő lesz a megfelelő színész erre a szerepre?
Amint megnéztem az utolsó filmjét, nem volt kérdés. Előtte sokáig keresgéltem, nem olyan egyszerű 95 éves szerepre színészt találni. Danuta legendás lengyel színésznő, hatalmas szerencséje a filmnek, hogy elvállalta.
Számos gyerek is helyet kapott a filmben. Mennyire volt könnyű velük együtt dolgozni?
Nagyon bájosak, imádtam őket. Élvezték is a forgatást, de persze hamar elfáradnak, nem szabad agyongyötörni őket instrukciókkal. Olyan helyzetet kell teremteni, amiben jól érzik magukat, és akkor pont olyanok lesznek, amilyennek szeretnénk őket.
Mit vártok a filmtől?
Nekem most az a legfontosabb, hogy minél többen megnézzék és jól érezzék magukat közben.
