Mi történik, amikor egy régi, fájdalmas seb újra felszakad? Félreértés ne essék, nem egy sebészeti folyóiratot készülök épp felvezetni. Sokkal inkább egy családi drámát, méghozzá a kortárs spanyol írónő, Clara Sánchez (A láthatatlanok) legújabb regényét, a Lépj be az életembe című kötetet, mely a Park Kiadónál jelent meg.
A tízesztendős Verónica szülei holmija közt talál egy fényképet egy Laura nevű kislányról, akit korábban még sosem látott, de ösztönösen nem faggatózik. Az eset után úgy érzi, hogy az otthoni szomorúság, a viták és csendek mögött valami komoly titok, mély fájdalom lappang, amiről senki sem akar beszélni. Évek múltán a kamasz Verónica elhatározza, kideríti, ki lehet a Laura nevű kislány.
A Lépj be az életembe témáját és stílusát tekintve erősen hajaz Jane Shemilt Lányom című kötetére, melyről itt áradoztunk. Mindkét könyv hatalmas adag reménytelenséggel, sok-sok fájdalommal és családi titkokkal veszi le lábáról az olvasót, egy borongós, sötét őszi-téli estéhez tehát tökéletesen passzolnak. Clara Sánchezt nem vádolhatjuk azzal, hogy túl sokáig húzná az időt: főszereplőnk, Verónica rögtön a regény elején megpillantja azt a bizonyos fényképet, és már fejest is ugrunk a családi drámába, mely minduntalan egyre nyomasztóbb és nyomasztóbb lesz. Ki az a titokzatos Laura? Jó-e a családnak, ha kiderül az igazság? Ahogy azt egy depresszív hangulatú regénytől elvárhatjuk, csöppet sem tökéletes szereplőinket szép lassan, szemünk láttára nyomja agyon a lelki teher. A meleg családi fészek csenddel és titkokkal teli házzá alakul át, amit a szerző nagyszerűen érzékeltet. Azért a Lépj be az életembe kötet 400 oldala nem csak sötétséget és fájdalmat tartogat számunkra. Egyre több megfejthetetlennek tűnő kérdésre kapunk választ, majd egyszer csak két szálon kezd folytatódni a sztori, ami még drámaibbá teszi a cselekményt. Clara Sánchez teljesen életszagú történetet tár elénk, amit szemléletes írásmódjával és enyhén melankolikus stílusával fűszerez meg. A Lépj be az életembe könnyen olvasható, mégis súlyos darab. De azért nem olyan súlyos, hogy el ne férne könyvespolcunkon, pláne, ha imádjuk a családi drámákat!
