Az ember meghal az örök nyugalom ígéretével, kiköltözik a temetőbe, de rosszabb esetben 10, 20, 25 vagy 60 év után már lapátolják is ki a földből. A 145/1999 (X. 1.) kormányrendelet ugyanis mind az örök, mind a nyugalom kifejezést megkérdőjelezi, amikor szabályozza a temetési hely használati idejét. Bár a sír újraváltható, a temető tulajdonosa bármikor dönthet úgy, hogy a területet más célja használja. 2004-ben Szeged hangos volt egy olyan esettől, amikor a felszámolt temető helyére lakóparkot építettek. A megyeszékhelyen található Gyevi sírkertbe a 18. századtól kezdve egészen 1969-ig temetkeztek, az egyházközség 2001-ben döntött a felszámolás mellett. Az exhumált csontok egy másik temetőbe kerültek.
A halál és a fogyasztóvédelem
A halott hozzátartozói nyugodtan a fogyasztóvédelemhez fordulhatnának, hiszen nem azt kapják a pénzükért, amiért fizettek. Az örök nyugalom átverés. Mindez számszerűsítve azt jelenti, hogy kriptában 60 évig tárolhatók az ember maradványai, utána meg kell váltani a helyet. A temetkezés tulajdonképpen ideiglenes csontmegőrzés, albérlet halottaknak, hiszen koporsós temetésnél már 25 év után a zsebükbe kell nyúlni a hozzátartozóknak. Nehogy azt gondoljuk, hogy az urna megoldást jelent a helyzetre. Urnafülke és urnasírhely esetén 10 év a garanciális nyugalom, urnasírbolttal pedig 20.
A megváltás összege függ attól, milyen településen és a temető melyik részén található a sírhely. Ha frekventált albérletet szeretnénk, akkor a fővárosban és a megyeszékhelyeken mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Egy kétezer fős településen átlagosan 10.000 forintért lehet megváltani a sírt 25 évre, míg a budapesti Fiumei úti temetőben az egy fős nyughely ára ugyanilyen időre nettó 114.825 forint.
Előfordulhat, hogy nincs pénzünk vagy lehetőségünk tovább fizetni a bérleti díjat a kijelölt idő után. Ilyenkor a temető tulajdonosa az egy év türelmi idő elteltével újrahasznosíthatja a sírhelyet. Erről pedig eszünkbe juthat az emblematikus felirat a sírkertek kapuja felett:
Feltámadunk. Rendben, de hol? – kérdezhetjük jogosan.
Temetkezzünk a temetőn kívül!
Ha szerencsénk van, akkor találhatunk helyet az urnába zárt hamvaknak a temetőn kívül. A hamvasztás ugyanis az egyetlen legális út a viszonylagos örök nyugalomra.
A hamvakat temetőn kívüli ingatlanon a tulajdonos (kezelő) előzetes hozzájárulása után lehet szétszórni.
– szól a szabályozás, és amennyiben mi vagyunk a tulajdonosok, nyert ügyünk van. Senki sem fogja benyújtani 10 év után a számlát, hogy váltsuk meg a sírhelyet. De dönthetünk a nemzetközi vizek mellett, vagy akár repülőről is szélnek ereszthetjük a földi maradványokat. Utóbbihoz „a légiközlekedési hatóság engedélye szükséges, amelyben meg kell határozni a hamvak szétszórásának módját is”.
Mindezek fényében nem is tűnik olyan abszurdnak a szekrényen tárolt halottas urna ötlete. Ilyenkor a család következő generációjára bízhatjuk, mikor unják meg a dédszülőket. Biztonságban cipelhetjük magunkkal őket albérletről albérletre, vagy akár külföldre is.
A fentiek alapján szinte érthetetlen, miért ragaszkodnak annyian a koporsós temetéshez. A hamvasztás praktikusabb, olcsóbb és tartósabb. Hosszabb távon garantálja a nyugalmat az elhunytnak, ráadásul kisebb a kockázata, hogy szeretteink csontjaival munkagépek gurigáznak egy majdani lakótelep alapozási munkálatainál. De a fő választóvonal nem is a koporsós és urnás temetés között van, hanem a temetőn belüli és azon kívüli elhelyezésnél. Most még nagyon bízunk a sírkertekben, de a halál ugyanúgy pénz kérdése, mint az élet. És a sírt, akár a házat, könnyen eladhatják a fejünk fölül.
