Kemény Eszter: A rövidfilm nem szárnypróbálgatás!

1545605_1401583690090646_1867596067_n

Kemény Eszter friss húsnak számít a hazai filmes világban, ennek ellenére már számos szakmabeli díjat bezsebelt és még a neves lengyel filmrendező, Krzysztof Zanussi is vendégül látta Varsóban. A Parafrázis és a Zserbó című filmekkel berobbant rendező tudatosan építi karrierjét, és számos forgatókönyvötlet van a tarsolyában. Szeret egyszavas címeket adni, nevéhez köthető az első közösségi finanszírozásból létrejött magyar film, és nehezen viselte, hogy egyik kedvenc pesti kocsmája végleg bezárt.

Mióta meghatározó része az életednek a mozgókép? Mikor érezted meg, hogy a film többet jelent neked, mint puszta kikapcsolódás és hivatásként is ezzel szeretnél foglalkozni?

Mindig imádtam filmeket nézni, apukámmal gyerekkorom óta rengeteget filmeztünk közösen. Minden kategóriát megnéztem és szerettem, de akkor még nem éreztem, hogy ez egy különleges érdeklődés lenne. A gimi alatt nem is gondoltam a filmkészítésre, inkább a bölcsész irány érdekelt. A szabad bölcsész alapórák között voltak filmelméletes tantárgyaink is, ezek alatt döbbentem rá, hogy engem ez igazából nagyon is vonz, és van hozzá affinitásom meg érzékem is.

1ps_MG_7585

Annak ellenére, hogy az alapszakon főleg filmelméletet tanultál, már akkor belecsöppentél a filmkészítés gyakorlati részébe is.

Az ELTÉN már játszadoztunk, apróbb videókat csináltunk. Egyszer egy kisebb pályázatra az osztálytársammal elküldtük az egyiket és nyertünk vele. Hatalmas élmény volt, hogy az amatőr filmünkkel profi művek között szerepelhettünk.

Az ELTE elvégzése után a BKF-re mentél, mozgóképművész szakra. Mi vonzott a rendezésben, miért azt választottad végül?

Az ELTE Online-nál kezdtem videózni, ahol rendeztem, vágtam, a hanggal foglalkoztam, így a BKF előtt már képben voltam, hogy mi micsoda. Mindegyik tetszett egy kis mennyiségben, de a legjobb az volt, amikor a saját történetemet olyan stílusban és ízlésben önthettem formába, ahogyan azt én akartam. Szeretem elmondani másoknak, mit gondolok a világról és úgy gondolom, hogy van is mondanivalóm. Nagyszájú is vagyok, szeretek csapatban dolgozni, ezért igazán nekem való szakma. Egy ideig fontolgattam a vágót szakirányt is, mert azzal könnyebb elhelyezkedni, de rájöttem, hogy nekem a rendezés a szívem csücske.

A BKF szakmailag fontos állomás volt az életedben?

Nem mondom, hogy a tudásom minden részét itt szereztem meg, viszont adott egy jó adag magabiztosságot. Sok forgatáson részt vehettünk, segítettünk az osztálytársaink munkáiban, ezek mind nagyon fontos tapasztalatok voltak. Ha nem kapom meg ezeket és csak kitalálom, hogy én rendező leszek, akkor azt sem tudnám mi az a svenk. Fontos, hogy egy ilyen környezetbe bekerülj, megtanuld az alapfogalmakat és tudd, hogyan kell viselkedni a filmes közegben, de a megszerzett ismeretség sem elhanyagolható.

Itt is igaz az, hogy minél többet beleraksz, annál többet tudsz belőle kihozni. Nem az van, hogy én elmegyek a BKF-re és kijövök, mint egy kész rendező. Meg lehet úszni a feladatokat, de én pont ezeknél gondoltam azt, hogy akkor most meg lehet mutatni, mit tudok.

A legnagyobb eddigi sikeredet egy féléves iskolai feladattal, a Parafrázissal érted el. A film egyszerre tiszteleg Peter Greenaway munkássága előtt, ugyanakkor neves festmények is megelevenednek. Hogy talált egymásra Greenaway és a Leány gyöngyfülbevalóval?

A feladat az volt, hogy egy híres direktornak tisztelegjünk azzal, hogy olyan filmet készítünk, ami az ő stílusát és képi világát idézi, de lehetőleg saját sztorival. Leírtam az általam imádott rendezőket, majd meghagytam azokat, akiknek nagyon karakteres, egységes stílusuk van. Végül Greenawayt választottam, mert ő rendelkezik kiugróan megidézhető kifejezésmóddal, és a történet kitalálásakor is próbáltam az ő fejével gondolkozni. Az, hogy én írtam, csak részben igaz, ugyanis a filmben Nietzsche és az én szövegeim keverednek. Olyan férfimonológot akartam írni, melyben a férfi utálja a nőket és ehhez Nietzsche a legnagyobb segítség. A festmények onnan jutottak eszembe, hogy Greenaway filmjeiben nagyon sokszor festenek portrét, és maga a képi világ is gyakran festményszerű. Végül egyetlen színésznővel jelenítettük meg a nő különböző arcait.

A film többek között bekerült a Magyar Filmhét versenyprogramjába, megnyerte a Savaria Filmszemlét, a Faludi Filmszemlét, így a stáboddal a lengyel filmrendezőhöz, Krzysztof Zanussihoz is kimehettetek öt napra Varsóba. Számos hazai díjat kapott, valamint Portugáliában is levetítették egy fiatal tehetségeket bemutató fesztiválon. Diplomafilmed, a Zserbó is jó úton jár, de mit gondolsz, tartható az a szint, amit a Parafrázissal elértél?

Korábban azt gondoltam, hogy nem, és voltak is emiatt nehezebb pillanataim. Ugyanakkor ez pont arra motivál, hogy csináljam, mert nem akarok a Parafrázis sikeréből élni. A Zserbónál annyira magasra tettem a lécet, hogy azt nem sikerült megugranom. Először nem is tetszett, de azóta egyre inkább rájövök, hogy nem lett ez rossz és kezdem megszeretni.

A Parafrázisnál közösségi finanszírozásba vágtad a fejszéd, mert az iskolától kapott pénz nem lett volna elég ahhoz, hogy olyan filmet csinálj, amit szeretnél.

Pénzhiány miatt vágtunk bele az Indigogo kampányba, melynek népszerűsítését Gyarmati Lilivel csináltuk végig. Létrehoztunk egy Facebook-oldalt, egy adatlapot és egy videót, ahol angolul elmagyaráztam, hogy mi is ez és miket tudunk felajánlani a pénzért cserébe. 5 euróért egy film végi köszönöm járt, de 200 euróért már a film ko-producereként lett feltüntetve az adakozó, így például Svájcból is vannak ko-producereim. A két hónapos időhatár alatt a várt 700 euróból végül 710 gyűlt össze. Nagyon izgalmas időszak volt, ráadásul tudomásom szerint az első magyar film volt, mely így szerezte meg az induláshoz szükséges pénzt.

Azt korai megkérdezni, hogy vannak-e már karakteres Kemény Eszter rendezői jegyek?

Nem alakult ki még végleges, de remélem, hogy 20 év múlva látni fognak a filmjeimben olyan stílusjegyeket, amik már a diplomafilmemben is megvoltak. Leginkább a témakeresésben találtam meg, hogy mi az, ami érdekel. Szeretnék társadalmi problémákat megmutatni olyan formában, ami nem fárasztó, inkább könnyed, de mégis komoly dolgokról szól. Az olyan filmeket szeretem, melyek több szinten mozognak: lehet rajta nevetni még akkor is, ha nem érted meg a mélységét, de ha rájössz, akkor az még egy pluszt ad hozzá.

Akkor a műfajokban is ehhez igyekszel igazodni?

Bár foglalkoztat a dokumentumfilm és egyszer majd azzal is szeretnék újra próbálkozni, de nehéznek tartom, így inkább a fikciós műfaj érdekel, a midcult típusú filmek, melyek a tömegfilmek és a művészfilm keverékei.

A Parafrázissal Greenaway előtt tisztelegtél, de egyébként kik a rendezői példaképeid?

Anders Thomas Jenders és párja, Susanne Bier, aki többször írta férjének a forgatókönyvet, de ez fordítva is előfordult. Most a Bier rendezte In a better world a nagy kedvencem, de nem tudok olyan filmjét mondani, ami ne tetszett volna. Rövidtávú példaképnek Reisz Gábort mondanám.

IMG_5750

Chilton Flóra operatőr, Kemény Eszter rendező és Tokár Dániel vágó

Van olyan szakmabeli, akinek a rendezésétől egyszerűen feláll a szőr a hátadon?

Konkrét nincs, de a nagyon bugyuta magyar romkomokat nem szeretem, ezeket még az amerikai példáknál is nehezebben viselem el.

Frissdiplomás rendezőként milyen terveid vannak?

Kisjáték- és nagyjátékfilm ötletem is van már, az utóbbival pályáztam is, most fog kiderülni, lesz-e belőle valami. Ha nem, akkor sem török össze, mert nagyon szívesen csinálnék még kisjátékfilmeket is, már kész forgatókönyvem is van.

Számodra melyik fontosabb, a szakmai elismerés vagy a közönségsikerek?

A filmeket az ember a közönségnek csinálja, nem a szakmának, de nekem mindkettő ugyanolyan fontos.

A rövidfilmek kapcsán viszont felmerül, hogy mennyire népszerűek a közönség körében. Nincs eldugaszolva kicsit, nem félsz attól, hogy ez kevésbé jut el a nézőkhöz?

A mozikban egyre többször megesik, hogy rövid, 7-8 perces kisfilmet vetítenek le a nagyjátékfilm előtt. Szerintem ez nagyon jó dolog, a néző még elégedettebben jön ki a moziból, mert két filmet is kapott. Úgy gondolom, be kéne vezetni, mert ez nagyon jó eszköz arra, hogy népszerűsítsük a rövidfilmeket. Bár nem nagyon nézek tévét, hallottam, hogy bizonyos csatornákon meg szokták vásárolni a jól sikerült kisfilmeket, és le is adják őket.

A kisfilm nem csak szárnypróbálgatás, nagy rendezők is szoktak rövidfilmeket csinálni. Van, amit az ember inkább abban tud elmondani, van, ami egyszerűen nem követeli meg a másfél órás hosszt. Sajnos ezek valóban nem kapnak annyira nagy nyilvánosságot, pedig kellene.

Meg tudod állapítani egy filmről, ha azt nő rendezte?

Sokszor igen. A női film valahol érzékenyebb, egyszerűen észreveszed, ha nem férfi rendezte.

A szakmádban javul a dominancia a férfi-női arány tekintetében, de még mindig egyértelműen az erősebbik nem tagjai vannak többen. Volt neked ebből valami hátrányod, mikor úgy érezted, máshogy kezelnek csak azért, mert nő vagy?

Volt olyan, hogy bekerültem egy forgatásra, ahol nagyon sokszor megkaptam a „cica, hozol egy kávét” típusú beszólásokat, de ellenpéldára szerencsére többször volt precedens.

Ahogy mazsoláztam a filmjeidből, feltűnt, hogy szinte mindig egyszavas címeket adsz. Ez szándékos?

Nem tudatos, a címadással mindig bajban vagyok, mert nem szeretem csinálni. Talán azért kedvelem az egyszavasakat, mert minél hosszabb a cím, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy nagyon nagy baromságot találjon ki az ember.

Tudsz úgy filmet nézni, hogy kikapcsolod a rendezői agyad?

Tudok, ellentétben például a barátommal, aki vágó és képtelen erre. Van, hogy megállítja a filmet és elmondja, hogy miért így lett megvágva, vagy ő ezt hogyan csinálta volna. Én, ha nagyon jó filmet nézek, teljesen ki tudom zárni ezt, inkább utólag gondolkodom el rajta. Minél rosszabb a film, annál inkább bekapcsol ez az agy.

IMG_8848

Ha épp nem a filmek körül forog az életed, akkor mivel kapcsolódsz ki?

Nagyon társasági lény vagyok, nem bírok egyedül lenni, szeretek összehozni közösségeket. Gyakorlatilag minden érdekel, ami kultúra, azt szeretem, ha mindig van valami, folyamatosan keresem az újdonságokat. Másik mániám az irodalom, nagyon sokat olvasok és kritikákat is szoktam írni.

Gyakran ki lehet szúrni filmes eseményeken, egy kamerával a nyakadban.

Szeretek fotózgatni és elég gyakran videózgatok. Ezek olyan mellékesek munkák, amiket még szívesen csinálok, mert valamennyire közel állnak ahhoz, amivel foglalkoznék.

Korábbi, kedvelt helyed, ahol sokszor lehetett látni, a Kemping – régi nevén Alaptábor – végleg bezárta kapuit, hogy egy kommersz romkocsmahálózat legújabb sörpados tagjának adja át helyét. Te hogy fogadtad a hírt?

Azóta nem járok oda, nagyon kiborultam, mert a törzshelyünk volt.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!