Aleksandra Mizielińska és Daniel Mizieliński: Világlátó (Térképkönyv) – Manó Könyvek, 2015 – fordította Boczán Bea – 108 oldal, kemény kötés, 272cm x 370 cm – ISBN: 9789634031062
Nagyjából egy évvel ezelőtt figyeltünk fel arra, hogy Aleksandra Mizielińska és Daniel Mizieliński térképét országimázs célokra használják a lengyelek, sőt annak, aki megrendeli, ingyen házhoz is szállítja a Lengyel Posta. Némi tamáskodás után tettünk egy próbát, s láss csodát: betartották az ígéretet, két héten belül Budapesten csengetett a kézbesítő, akivel beszélgetni is lehet.
Ilyen előzmények után talán nem csoda, hogy felcsillant a szemem, amikor kiderült, hogy – a világ harminc országához hasonlóan – nálunk is hozzáférhető a szerzők egész világot lefedő térképészeti munkája… amit valószínűleg gyerekkönyvnek szántak, s amit csak akkor kapnak meg a gyerekek, ha a szülők már végigrágták magukat a nem túl vastag, de annál nagyobb köteten.
A térképek felfedik a kincseket!
… és nem csak átvitt értelemben, hanem egészen konkrétan: az országok körvonalai által kiadott majdnem-vaktérképekre bájos rajzok tömkelegét zsúfolták a szerzők. Megjelenítve azt, ami az adott ország szempontjából fontos, legyen szó híres emberről, nemzeti eledelről, nemzeti jelképnek számító állatról vagy növényről, jellemző népviseletről. Tényleg kincseket sorol elő a térkép, s bár a borítón található felszólítás szerint –
Utazd körbe a Földet a foteledben ülve!
– ki sem kell mozdulnunk otthonról, mégis úgy látom, hogy ezt az atlaszt egy valódi utazás előtt is érdemes átlapozni: a rajzok kapcsán eszünkbe juthat olyan néznivaló, ami a klasszikus térképekről nem jutna eszünkbe, vagy a betűkkel telerótt útikönyvek sorai között elsikkadna.
Az ördög nem alszik, gondoltam, s bár az már első pillanatban feltűnt, hogy a mostani Lengyelország térkép különbözik attól, amit a cikk bevezetőjében említettünk, mégis megérdemel egy komolyabb összehasonlítást. Naivan azt gondoltam, hogy a legtisztességesebb szerző sem végzi el kétszer ugyanazt a munkát. Ki kárhoztatná Aleksandrát és Danielt, ha esetleg önmaguktól merítenek? (Ne feledjük, mifelénk komoly hagyománya van annak, hogy egy-egy szakdolgozat szerzője idegen tollakkal ékeskedve szerez tudományos fokozatot, és olyanról is hallottunk, hogy milliókat lehet keresni azzal, ha egy tanulmány fedőlapját és címét kicserélik…)
(Közvetett) tapasztalataim fényében teljesen meghökkentett az, amit a térképek összevetése hozott:
Aleksandra Mizielińska és Daniel Mizieliński a térkép minden egyes elemét megrajzolta újra!
A Manó Könyvek által kiadott atlaszban Chopin a zongorája mellett ül, a lengyel térképen pedig egy álló Chopin szerepel, akinek sokkal nagyobb a sérója! Más és más rajz mutatja a két térképen a rétisast, az európai bölényt és a barnamedvét is. Sőt, még a céklalevest és a zsureket – ez egy (szerintem borzalmas) levesféle – is újra rajzolták! (Ha már itt tartunk, érdemes megnézni a ’82-ben született szerzők céges honlapját is.)
(Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, talán csak az, hogy a két térkép az ország területének megadásakor is különbözik egymástól: az atlaszban Lengyelország hat négyzetkilométerrel nagyobb. De ez már tényleg szőrszálhasogatás.)
Magyarország a kötet 26-27. oldalpárján szerepel. Az, hogy mit emeltek ki a lengyel grafikusok – lássuk be – nem őket minősíti, hanem a magyar országimázst.
