Év eleje óta megy az Átrium Film-Színházban az előadásról-előadásra megújuló Nemzeti Vegyesbolt című szocio-vígjáték. Az abszurd magyar valóságot (is) felmutató darabot, Kevin Smith Shop-stop című filmje alapján írta és rendezte Dömötör Tamás. Az október 25-i előadás a darab író-rendezője számára is különleges alkalom, mivel azon az estén nem a takarásból nézi majd a színészkollégákat, hanem – egyszeri beugróként – két karakterszerepben is színpadra lép. Dömötör Tamást a dupla beugrás mellett, a darab újrapolírozásáról is kérdeztük.
A Nemzeti Vegyesbolt Átriumos bemutatója előtt, már beszélgettünk arról, hogy darabírás közben, abszolút a színészekre szabtátok a karaktereket. Most, hogy te ugrasz be Zrinyi Gál Vince két szerepébe – az egyik egy hivatalnok (a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. munkatársa), másik egy rendőrfigura – mennyire kell újrafazonírozni ezt a két alakot, mert te ugyebár nem vagy Vince…
Olyannyira nem, hogy Vince majdhogynem egyedül, csodásan összerakta ezeket a karaktereket. A darabban két markánsan különböző figurát hoz, ellenőrként egy bumfordi alakot, aki a felettese (az előadásban Meggyes Krisztina látható az ellenőr és a rendőrnő szerepében – a szerk.) strómanja, ezáltal a kényelmetlen ügyeket intézi, a rendőr-jelenetben viszont ő a határozott zsaru. Ezt a rendőrös felállást megtartjuk Krisztivel, az viszont szinte biztos, hogy a Vince által hozott karaktereknél némiképp eltérő figurát fogok építeni a hivatalnok szerepben. Merthogy ez az ellenőrarc egy nagyon készséges, mindenkinek hihetetlenül alámenős csúszómászó figura, de közben meg tökéletes „katona”. Úgyhogy egy ilyen alja rendszerkiszolgálót, a regnáló politikai hatalom holdudvarából ismerős figurát szeretnék megcsinálni. A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ezek a karakterek – a rendőr és az ellenőr – alapvetően szatírikus, enyhén elrajzolt figurák, és nem kell zsigeri színészi munka a megformálásukhoz, mert drámai konfliktusba nem keverednek, mármint ami számukra drámai. És nem esnek át metamorfózison. A két főszereplő fiú helyére például nem ugranék be, még akkor se, ha fiatalabb lennék tíz évvel. Azt gondolom ugyanis, hogy a színész attól színész, hogy ezt tanulja, tudja, és a szívét karban tartja, én ezt nem csinálom, tehát a főszerepekre nem vállalkoznék. Az is tény, hogy régen álltam már színpadon, így elképzelhető, hogy furcsán bizsergető érzés lesz, de egyébként most az egyszer nagyon szívesen megnézem belülről is ezt az előadást. Így hát azt tudom mondani, hogy ezt a beugrást boldogan vállaltam, de nem csinálnék belőle rendszert.
Az is felmerült bennem, hogy kell-e új ruhákat csináltatni, vagy jók rád Vince jelmezei?
Jók, mert ugye én is kövér vagyok. Na, most jól megbántottam Vincét, tehát finomabban fogalmazva: hál’ isten piknikus alkatúak vagyunk mind a ketten, úgyhogy passzolnak rám a jelmezek.
És hogy állsz a mondatokkal? Te írtad ugye a darabot, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy fejből tudod az összes párbeszédet. Magyarán kell-e tanulnod a szöveget?
Sajnos igen! Ráadásul ezek egymásra épülő végszavas mondatok, tehát nem úszom meg. És az is nehéz, mondjuk a rendőr és az ellenőr figura esetében kevésbé, hogy a két főszereplőnek folyamatosan újraíródik a szövege. A majd két évvel ezelőtti bemutatónak (a Nemzeti Vegyesboltot Dömötör Tamás rendezésében – 2013 szilveszterén mutatták be a KOMA Bázison – a szerk.) a napi társadalmi problémákat érintő része rengeteget változott, és most is fog. Nagyon sok mindent ki is vettünk az úgymond eredeti verzióból, és helyette beleírtunk aktuális dolgokat. Ezek a fiúk (a darab két főszerelője: Oszi – Domokos Zsolt, Dante – Hajmási Dávid, a szerk.) abszolút nyitottak erre, vagyis pillanatok alatt tudnak változtatni, és ezekben a szövegekben improvizálhatnak is, amit nagyon szoktak élvezni. Tehát mondjuk úgy, hogy tíz százalékban változni fog a korábbi szöveg, amit nekik is újra kell tanulni, meg hát ezúttal nekem is.
Vagyis ahogy mindig, egy újrapolírozott előadást láthatnak a nézők október 25-én is. Milyen plusz töltet lesz a korábbiakhoz képest?
A társadalomkritikai rész változik ugye mindig előadásról-előadásra, és ez a két főszereplőre épül. Az egyikük (Oszi) egy nihilista, aki minden ortodoxiával és fundamentalizmussal szembeáll, a másik fiú (Dante) pedig egy tanult konzervatív- liberális alak, amilyen most igazából nincs is Magyarországon. Mivel egymástól távol eső álláspontot képviselnek a társadalmi kérdésekről, így nagyon könnyű őket ütköztetni. Oszi vérbeli provokatőrnek tűnhet, mert minden fennálló rendet piszkál, de közben meg nehéz őt bántani, mert igaza van. A filmben és az „eredeti” darabunkban is temetés-jelenet volt, de ezt nagyon hamar kicseréltük tüntetésesre, ami nagyon jó táptalaj ahhoz, hogy utána tudjunk menni a napi történéseknek. Tavasszal még egy általános tüntetés szerepelt az előadásban, ami olyan egyébként, mintha nem is lenne, mert akkor engem leginkább az foglalkoztatott, hogy a hazai ellenzék miért ennyire töketlen és szétfolyós, és semmilyen állításával, ha van egyáltalán, nem lehet azonosulni. Ez megváltozott annyiban, hogy a tüntetés, amit Oszi, vagyis egy anarchista szétrombol, az most a menekültekkel függ majd össze, és a két fiú szögesen ellentétes álláspontja fog ütközni ezzel kapcsolatban. Oszinak lesz majd egy olyan markáns vélekedése ennek kapcsán, ami sem a jobb-, sem a baloldalra nem jellemző, és az egyáltalán nem titok, hogy ez általában az én véleményemet tükrözi. Úgyhogy a menekültkérdés körüli vita most mindenképpen új elem lesz.
Távolinak tűnhet a párhuzam, de a Woody Allen-filmek kapcsán szoktam elgondolkodni azon, hogy amikor ő egyszerre rendez és játszik, vajon hogyan tudja magát megosztani. Te már látod magad kívül-belül?
Remélem, hogy igen. De azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy Woody Allennel nem nagyon hasonlítanám össze magam, mert őt zseninek tartom, még akkor is, ha van néhány kevésbé sikerült filmje. Róla azt gondolom, hogy amikor játszik egy filmben, akkor is rendez, vagyis pontosan úgy játszik, ahogy rendez. S mivel ő egy nagyon verbális fazon, nála soha nem a képi közlésen van a lényeg. Szerintem Woody Allen lényegében színházat csinál, csak kamera előtt, és az iszonyú meló lehet. Azért bogarat ültettél a fülembe, mert elképzelhető, hogy talán tudnék ilyet, mert amúgy nem vagyok ügyetlen a színpadon. Persze nem tartom magam olyan nagyon jónak, de mindig okos voltam, mert amikor játszottam, általában olyan szerepekre vállalkoztam, amikben könnyű volt huncutkodni. Tehát félelmeim nincsenek a beugrással kapcsolatban, de nem hiszem, hogy ez rendszeressé válna. Ugyanakkor azt nagyon nehezen tudnám elképzelni, hogy azt csináljam, amit Woody Allen, mert az iszonyú energia lehet, és istenigazából nem is tudom, hogy lehet rendezni és játszani úgy, hogy az jóformán még hibátlan is. Nem vagyok szerénytelen, de Woody Allen azért a non plus ultra.
Ha nem is örömmel, de Manhattanből csöppenjünk vissza Pestre. Azt csiripelik ugyanis a madarak, hogy a Nemzeti Vegyesbolt egyik betétdalához klip készült. Ez igaz?
Boldogan mondhatom, hogy igen! A darab zeneszerzőjével – Baqais Ádám – egyeztettünk, hogy abból a tíz dalból, amit írt, melyik számot csináljuk meg először. Egyébként a Nemzeti Vegyesbolthoz külön szerzett dalok mindegyike annyira jó, hogy nem volt könnyű döntés. Tehát az egyik dalt, amit végül kiválasztottunk, Ádámék felvették stúdió körülmények között – köszönet érte az Átriumnak, mert a menedzsment állta a költségeket -, és mondanom sem kell, hogy állati jól szól. Ehhez a dalhoz készítettünk egy mondhatni „fapados” klipet, de abban bízom, hogy az a tulajdonképpen egyszerű ötlet, amire épül, még dramaturgiailag is hozzátesz ehhez a számhoz, merthogy erősíti ezt a kívülálló érzést, amilyen ez a fiú amúgy, meg amilyen a darabunk is. Tehát megpróbálkoztunk egy olyan szemtelen trükkel, amire talán felkapják a fejüket azok, akik nézik.
Hol kap helyet ez a klip?
Mi ezt közösségi médiumokba szánjuk elsősorban, de ettől függetlenül a technika olyan, hogy tévében is vetíthető minőség lesz, mivelhogy ez egy HD-ben felvett klip.
Nyilván ez nem csak rajtatok múlik, de az előadás várhatóan meddig lesz repertoáron? Ez a folyton megújuló darab ugyanis a régi és az új nézőt egyaránt behozhatja, tehát lehetne egy soha véget nem érő (színházi) történet…
Adja isten, hogy még sokáig tudjon menni. Tudok olyan nézőről, aki egy, két kivétellel, az összes előadásunkat látta. Akiről beszélek, ő egy reklámcég vezetője, és tízesével hozza az előadásra az embereket, mert beleszeretett a darabba. Máskülönben nem ő az egyetlen, mert van még néhány visszajáró néző, és reméljük, hogy ez átragad másokra is. Nyilván van ötletem egy következő darabra, tehát ha lesz rá pénzünk, akkor ezt lecseréljük egy idő után, de úgy gondolom, hogy a Nemzeti Vegyesboltban még igencsak van puskapor.
Hegedűs Claudia
