Az ország, ahol csak a félelem segít életben maradni, és ahol a falnak is füle van. A Nagy Vezér, akit muszáj őszinte könnyekkel siratni, különben jön a titkos rendőrség, majd az akasztófa. Egy lány, akinek hét neve van, és hétévesen látta élete első nyilvános kivégzését hazájában. A szóban forgó lány nem más, mint Hyeonseo Lee, aki 17 évesen hagyta el szülőföldjét, Észak-Koreát. Ám hiába szabadult ki a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájának karmaiból, az igazi pokoljárás csak ekkor kezdődött. Hyeonseo Lee megírta kivételes élettörténetét, ennek gyümölcse A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából című regény, mely a Libri Kiadónál jelent meg szeptemberben. Tan Twan Eng Esőcsinálója után itt egy újabb könyv, mely Ázsia sötét múltjába enged betekintést.
A név, aminek hallatán még a síró kisgyerek is elhallgat
Milyen lehet egy olyan országban felnőni, ahol a telefonbeszélgetéseket rendszeresen lehallgatja a titkosrendőrség, és egy szomszéd feljelentése is elég ahhoz, hogy másnapra egy egész család örökre eltűnjön? A Lány hét névvel bevezet minket a földi pokolba. Megismerjük a rettegett titkosrendőrséget, a Bowibut. Csang Dzsinszong költő szerint a Bowibu puszta említése is elég ahhoz, hogy a síró kisgyerek azonnal elhallgasson. A szerző teljesen hétköznapi eseményként számol be a nyilvános kivégzésekről, valamint a házakba rendszeresen bemasírozó katonákról, akik Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il portréinak tisztaságát ellenőrzik. Merthogy ezek a portrék kötelező kellékei minden háztarásnak, és különös figyelmet igényelnek. Kim Ir Szen személyi kultuszáról legyen elég annyi, hogy halálakor mindenkinek kötelező volt gyászolnia. Ahogy a kötetből kiderül, többeket is nyilvánosan kivégeztek pusztán azért, mert nem siratták elég őszintén a „Nagy Vezért”.
A Bowibu nem figyelte az embereket az utcasarkokon, nem hallgatta ki a beszélgetéseinket a falakon keresztül. Erre nem volt szüksége. Megtették helyette az állampolgárok. Szomszéd jelentett a szomszédról, gyerekek kémkedtek gyerekek után, munkatársak figyelték egymást, a tömbmegbízott, vagyis a bandzsang pedig szervezett figyelőrendszer segítségével felügyelte a háztömbben lakó összes családot. Ha a hatóságok arra kérték, hogy egy bizonyos családot helyezzen szorosabb megfigyelés alá, akkor bevonta az illető család szomszédjait. A besúgók gyakran kiegészítő élelmiszer-fejadagot kaptak a munkájukért. A Bowibut nem érdekelték az olyan valódi bűncselekmények, amelyek az embereket sújtották, mint például a lopás, ami bőven előfordult, vagy a korrupció. Nekik csak a politikai árulás számított, melynek már a legkisebb – képzelt vagy valós – jele elég volt ahhoz, hogy egy egész család – nagyszülők, szülők, gyerekek – eltűnjön. A házuk közé kordont vontak, a bent lakókat éjszaka, teherautóval vitték el, és többé senki se látta őket.
Félelem és reszketés Ázsiában
Bár az éhezés, a szenvedés és a halál látótávolságon belül volt, érdekes módon Hyeonseo Lee pusztán brahiból, kalandvágyból szökött át Kínába, mielőtt még betöltötte volna tizennyolcadik életévét. Ezt követően jött rá, hogy óriási hibát követett el, hisz saját magát és családját is veszélybe sodorta. Hyeonseo Lee Kínába való szökésével kezdődik a hosszú bolyongás. Az út során a melegszívű koreai kislányból bátor, talpraesett nő lesz, aki saját sorsát irányítja, és végül családját is kimenti az észak-koreai diktatúra fogságából.
Ha van életrevaló ember, aki a jég hátán is képes megélni, akkor az Hyeonseo Lee: nem elég, hogy egy befagyott tavon átsétálva meglógott Észak-Koreából, de illegális menekült létére képes volt beköltözni a kínai rendőrség tőszomszédságába, mondván a legsötétebb hely mindig a gyertya alatt van. A most 34 éves koreai lányból ki sem néznénk, miken ment keresztül. Bár lehet, hogy ártatlan külseje is segítségére volt a csöppet sem veszélytelen kalandok során. Piszok nagy szerencsénk van, hogy Hyeonseo Lee nem fojtotta magába emlékeit, hanem inkább papírra vetette őket. A lány hét névvel kegyetlenül erős olvasmány, mely gyakorlatilag az első oldalon rabul ejt minket, esélyt sem adva a menekülésre.
