Tristan Garcia: Browser zsinórjai – Typotex Kiadó, 2015 – fordította Mihancsik Zsófia – 312 oldal, puha táblás kötés – ISBN 9789632794112
A Typotex Science in ficiton sorozata esetében megszokhattuk, hogy a szerzők a műfaj határait feszegetik, ami azért is izgalmas, mert a sci-fi-nél határtalanabb lehetőségeket semmi nem biztosít az irodalomban. Tristan Garcia tényleg „nagyon messzire ment el” a Browser zsinórjaival… és nehéz feladat elé állította olvasóit. [itt beleolvashatsz] Persze, akinek a fejében összeáll a történet, az biztosan kult-regényként fogja kezelni (de lesznek olyanok, akik lemorzsolódnak)!
Browser, akit a gyanútlan betűfaló főhősnek hisz, eléri az Univerzum határát – ezt már eleve nem könnyű felfogni! –, ráadásul Kígyó nevű űreszköze segítségével olyan kütyüt küld vissza – a Konzolt! – mely a benne található zsinórok segítségével egy egészen új életminőséget biztosít abban az Univerzumban, ahol megállt (kizökkent?) az idő.
A világ gazdag volt, termékeny képekben, eseményekben és érzelmekben, de a világ a maga egészében kimerült, mint egy elhagyott bányában a telér
– és ezt az állapotot tetézi Browser küldeménye, mely gyakorlatilag megállítja az időt, a fejlődést, a változást. A Konzol használói számára nincs öregedés, nincs halál, nincs születés… Nincs más, mint az időtlen térben, az emlékek hálójában fennakadt ember. Szigorúan nézve azt gondolhatnánk, hogy az ilyesféle beteljesedés valamiféle mennyország, ahol nem kell és nincs is miért küzdeni. (A mennyország nem hely hanem állapot.) Persze, ugyanilyen logika mentén azt is gondolhatjuk, hogy ez maga a pokol. Tristan Garcia egymást követő, látszólag széttartó történetei inkább a pokol-verziót erősítik…. és fokozzák a végletekig. Az általunk megismerhető világon túllépve egészen döbbenetes kép bontakozik ki, s ennek a rémálomnak tökéletesen megfelel a szöveg szerkezete is. A kapaszkodók nélküli valóság leírásai közé ráadásul egy olyan fejezetet (Anita kútja) is beiktat a szerző, ami nem több, mint egy későbbi szereplő álma. De mit ér egy rémálom, ha a regény valósága is álomszerű, elmosódott és megfoghatatlan? Nem is a technikai eszközök, az emberi relációk meghökkentőek, hanem a kapaszkodók hiánya: a filozófus és szépíró Garcia ezzel a regénnyel mintha egy kútba ugrott volna, s mintha magával rántotta volna az Olvasót is. Az Olvasót, aki csak reménykedhet abban, hogy a történet végére összeáll az, amit az író szétbontott.
Nem mondhatjuk, hogy teltek a napok, a hónapok, az évek. A Végeken nem volt más, csak zűrzavar, torzszülött órák és percek…
– persze, egy könyv (szerencsére) nem érhet úgy véget, hogy az Olvasó az utolsó lapnál végleg kizuhan a valóságból! Így sejthetjük, hogy Tristan Garcia is újjáépíti azt, amit lebontott. Azt meg mindenki eldöntheti, hogy az új valóság, ami leginkább a fantasy regények világára hajaz, a kedvére való-e? A Browser zsinórjai nehéz könyv, de olyan utakra visz, ahol korábban nem nagyon jártunk, s szerencsére biztosított a visszatérés… ha ez csak egy könyv.
