Azt mondják, a jókedvű borásznak jó bora van, amiben lehet valami igazság, mert a rosszkedvű emberre is azt mondjuk, savanyú. Ha nem is szavakon lovagolva, de abban biztos vagyok, hogy a borász ízlése meghatározza a bor karakterét. Az ízlés összetett valami, ami az ember karakterét is megmutatja azáltal, hogy élete során milyen élmények érték. Társaság, zene, film, családi környezet, irodalom, sport, bárhonnan jöjjenek is az élmények, összerakják a karaktert azáltal is, hogy az élményt hogyan dolgozza fel, pontosabban: hogyan képes feldolgozni. Borász esetében ott van még a kémia, de nem sorolom tovább.
Az viszont biztos, hogy a nyelvi megnyilvánulás, akár írásban, akár szóban, javában sejteti az ízlést. Tiffán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, miniszteri biztos közzétett a Facebook-oldalán egy levelet, amely levélnél nem az a kérdés, hogy igaza van vagy sem – a mai politikai palettán ez már lényegtelen -, hanem az, ha borivó ember ezt elolvassa, milyen szájízzel fog inni ezután a Tiffán-borból.
Ha valaki arra is kíváncsi, hogy Berkecz Balázs mit válaszolt, azt itt találja. Megjegyzendő: korántsem azért írtunk róla, hogy politikai indulatokat gerjesszünk, pusztán példát akartunk hozni, hogyan képes a magyar politikai elit nyelvi traumája gasztronómiai hatást kifejteni. Magyarul: értsd jól!
