Ebben a könyvben vannak új és régi írások. Vannak olyanok, amelyek korábbi könyveimben is felbukkantak, és olyanok is, amelyek soha, sehol nem jelentek meg. Nem akartam két bőrt lehúzni egy rókáról, manapság nem is érdemes, nem fizetik olyan jól az irodalmat. Sőt, sehogy se fizetik. Hogy néhány régebbi, publikált írásomat is beleszerkesztettem ebbe a könyvecskébe, annak egyetlen oka az, hogy nagyon ideillenek. Ebbe a szerkezetbe – talán érezni fogják az olvasók is. Az ajánlás – I.M.Ö.I. – nem megfejthetetlen rejtvény. Egyik „mesterem” emlékének szól. Akitől tanultam, de akit nem lehet utolérni egy-két percesekben – írja a könyvéről Köves József.
Az alábbi részletből az nem fog kiderülni, hogy ki hallgat meg egy villamost, viszont más dolgokra fény derül.
Házimozi
– Mit nézne meg, uram? – kérdezte a patikus hölgy.
Csinos volt, mosolygós szőke.
– Talán… Talán valami jó kalandos vámpírfilmet.
– Három D-ben?
Hajdani középiskolámra gondoltam. A három D-be jártam. Még ma is fel tudom mondani az osztálynévsort. Altay, Bacsó, Bodori, Darvas, Epstein, Heller, Jánosi… Itt megálltam.
Hirtelenjében nem tudtam tovább. Talán a memóriára is kéne valami…
– Jó, legyen három D-s.
A hölgynek eltűnt a mosolya. Hivatalos arcot vágott.
– A három D vényköteles. Van receptje?
– Nem, nincsen… Nem szeretek orvoshoz járni.
– Akkor mégis… mit adhatok?
– Valami régi melodrámát esetleg.
– Van. Például a Casablanca Bergmannal és Bogarttal. De ha allergiás vagy túlérzékeny, akkor ne szedje… Súlyos légzési elégtelenséget okozhat.
– Köszönöm. Akkor inkább valami régi vígjátékot…
– Persze. Amerikait?
– Lehet… De tőlem jó az olasz vagy a francia is.
A hölgy rám nézett. Most megint könnyed, mosolygós volt a tekintete.
– Fáradtság ellen?
– Mondjuk…
– Akkor esetleg egy koktél. Összeállítás régi vígjátékokból. Van benne csehszlovák, orosz, olasz is. Aztán Zoro és Huru, Abbot és Costello, Stan és Pan. Chaplin is. Meg Marx…
– Marxot most nem kérek. Félreérthető.
– Igen. Sajnos elkerülhetetlenül vagy egy kis mellékhatása. Mint mindennek. És figyelmeztetem: a terhesség időszakában nem ajánlott.
– Nem vagyok terhes. Láthatja.
– Látom, uram, de azt gondoltam, talán a kedves felesége.
– Nyugdíjas. Akárcsak én.
– Itt van a nyugdíjas igazolványa? Akkor tudok adni tíz százalék engedményt.
– Igen, tessék… Van még valami, amit tudnom kell?
– Igen. Hogy naponta legfeljebb három szem.
– Kérem. Mennyit fizetek?
– Levonom az engedményt, és így négyezer-ötszáz forint.
– Hm… Nem kevés. De már elszántam magam.
– Parancsoljon, uram.
Azért a biztonság kedvéért megnéztem a dobozt.
Megnyugodtam.
Rá volt írva: filmtabletta.
Köves József: Ki hallgat meg egy villamost? – K. u. K. Kiadó, 2015 – 128 oldal, kartonált kötés
